[14-1]
 Szerencséje a kölyöknek, mert egészen jókedvre derített a korábbi furulyázással, és játékos kedvemben talál ma, akárhonnan is nézem. Mit szépítsem, a játék macska-egér, és nem vagyok cincogó típus... De a játék, attól még játék marad.
Csendesen suhanok utána a folyosón, mikor az ajtónállókkal rendeztem a vendégeim ügyét az est hátralévő részére. Utólag belátom, felesleges cserkészni a megriant vadat, mert az annyira belefeledkezett a reszketeg lapulásba, hogy egy rinocérosz csorda is keresztülbalettozhatna a szobáján. Némi hezitálás után adok arra a véleményre, mely szerint igen kulturált lebujt üzemeltetek, és finnyás mozdulattal bár, de kulcsra zárom az ajtót. Kényesen állok meg figyelve a provokatív képzeletre csekély mód hagyatkozó ruhákba bújtatott, reszketve kuporgó árucikket. A látvány se utolsó, de a temperamentum, ami farok állító mód provokál. Sztoikus nyugalommal élvezkedve a cigarettaszálon vágom csípőre kezem, közömbösen elkönyvelve, hogy ezen jelenetnek netalántán meg kéne rendítenie, mindazonáltal a lelkiismeret egy olyan dolog, amit az én szakmámban könnyű elveszteni, és tekintve milyen csekély értéket képvisel ez a tulajdonság, nekem sikerült is elhagynom a szentimentalizmusommal karöltve.
A kiváró taktika működik, mert jó pár perc múlva megrezzen a kölyök, és elkezdi magát kínkeservesen talpra küzdeni. Elhúzom a számat, jobban tetszett térdelve... A nem tetszés talán az apró gesztuson túl is kiülhet a vonásaimra, mert dermedten mered rám, mikor felfedezi a társaságom. Rosszallón cöccentek, az ábrázatát látva visszaköltözik a derű sivár lelkivilágomba.
- Hát szabad így viselkedni? - bársonyosan folynak le ajkaimról a szavak, fölényesen mérem végig, épphogy a derűs mosoly nem ül ki szám szélére... És akkor megindul a dráma. Az a megszokott először agresszívan acsarkodó, később farok behúzva szűkölő magatartással.
- Befejezted?
- Nem! - számból kiemelve a cigarettaszálat elmélázva kóstolgatom saját nyelvem dohánytól kesernyés aromáját, hát persze hogy nem... A további komment pedig mit ad isten', derűvel és őszinte meglepettséggel tölt el, ami ki is ütközik vonásaimon... Életem folyamán igazán sok szóval, szitokkal, és tettel méltatták a létemet, de idejét sem tudom, mikor kaptam ennyire elemien őszinte, és szívből jövő, lefitymáló bókot, mint mikor: elém köp.
Hát ez igazán drámai fordulat. Komolyan... Felkelti a figyelmem, mert ennyire alpári és kritikán aluli hozzáfűzni valóval is régen találkoztam. Már az érdeklődés rideg csillanása elég tekintetemben, hogy meghátráljon.
Utána lépek, a mozdulat amivel gigájára marnék megakad fél úton, a kölyök teljes csatadíszbe vágja magát, ami habozásra késztet. Semmi szentimentális faszságot nem érdemes ideképzelni. Ez nem elgondolkodó, nem megfontolt, nem is meghátráló megtorpanás. Sokkal inkább az a hezitálás, amit az ember akkor érez, mikor a saját ölebe kap az etető kéz után, és hezitál, hogy agyonlövesse-e a megvadult jószágot, mielőtt elfajzik, vagy demonstrálja neki az erejét, és porba döngölje a falkavezér iránti acsarkodást ezzel egyszer, s mindenkorra. A falka szemszögéből ez az ősi természetes hierarchia teljesen rendben van, ugyanakkor az egyed szempontjából persze ez kifejezetten egy elcseszett dolog.
- Engedjen el! Rajtam úgysem lesz haszna! Csak... csak engedjen el az Istenért!
Mosolyra rándul a szám széle, és a félig éget csikket a bájos pasztell puha szőnyegre hamuzom.
- Nagy mázlista vagy. - somolygok révetegen, és addig cserkészem, amíg be nem sikerül szorítanom az egyik szimpatikus sarokba. - ...Az a te kibaszott nagy mázlid, hogy a saját kaszinómba ma annyi a kikent ficsúr, hogy nem parádézok teljes harci díszbe, pedig hidd el nekem aranyom... Ellőtt sípcsonttal bizonyosan tudom, hogy épp olyan hatékonyan tud szopni, de még pucsítani is egy kurva, ha nem lelkesebben, mint annak előtte. - derűsen gesztikulálok a parázsló cigarettacsikkel az arca előtt, és ha az árnyalatnyi arcszín váltását nézem, ami közelebb áll a koszlott fehérhez, mint az egészséges emberihez, ami mellesleg amúgy sem a sajátja, akkor úgy hiszem, sikeresen inába hajítottam a kószán fellángoló bátorsága maradékát is.
- ...És még nagyobb mázli, hogy roppant könnyen megengesztelhető vagyok. - duruzsolom némi melegséget színészkedve a hangomba, csak a dermedtsége engedi, hogy könnyeden megemeljem hüvelyk és mutató ujjam közé csippentve állát, és megtámaszkodva feje mellett egész közel hajoljak a riadalomtól vibráló kék íriszekbe meredve. Leheletem tudatosan cirógatja ajkait minden egyes kimondott szóval, miközben ujjaim álláról szépen lassan a jól megszokott módon torkára csempészik szorításom.
- Alkuképes vagyok... - susogok várakozóan, és felrezzenő pillantása tudatja velem, hogy csupa fül. Lágy mosollyal húzom ki magam eltávolodva a kínos intim közelségből, és lenézve rá.
- Rendben. - belefulladnak a kikívánkozó szavak. Értetlen bámul rám, mintha még motyogna is valamit értetlenségének hangot adva, én pedig gyors mozdulattal nyomom el a csikket a füle mellett a falon, hogy a felsistergő hangra megugrik.
- Azt mondtam, megegyeztünk. - közlöm ridegen. - Egyet kell értenem, hogy túl nagy luxus szobát fenntartani egy kurvának, aki nem hoz pénzt. Mint ahogy azzal is egyet értek, hogy a szociális ismereteid erősen... Khm... A személyiséged nem elég szofisztikált, és kifinomult, hogy érdemben társaság elé vihesselek. Úgyhogy játékot ajánlok... Ha holnap délig meg tudod állni, hogy ne könyörögj nekem az orgazmusért, mentesítelek az itteni munkakörödből. Ha nem tudod megállni, hogy ne esdekelj az élvezetért, akkor egy nyikkanást nem akarok többet hallani...
Hosszas csend áll be, ő köpni-nyelni nem tud, én pedig várom hogy leessen a tantusz. Nem hallom a koppanást.
- Tehát ha vesztenél, és tovább tartana ez a hacacáré... Köztünk maradjon, de pocsékul célzok. ...Én a helyedbe mellőzném a sípcsont procedúrát. - kuncogok fel szórakozottan arrébb fésülve arcából egy tincset.
Érzelmek tárháza suhan végig vonásain, de a koppanást csak nem hallom. Elnyomom az igazán önelégült mosolyom, mikor láthatóan elkezd vacillálni a válaszon. Buta fiú... Arról szó nincs, hogy elereszteném, vagy bármilyen komplikációt jelentene a vendégtelenség a betanításában. Tulajdonképpen két rossz közül a kisebbik rosszat választhatja. Az egyik rossz, hogy kiállja a próbát, és új munkakör végett kell törnöm a fejem, bár erre csekély esélyt látok... A másik variáció, hogy befoghatja a száját, mert igazán pórul jár. Akárhonnan is nézem, én jól fogok szórakozni...
- De hajlandó vagyok kiegyezni az óhajaiddal. Addig nem kapsz se vendéget, se társasági feladatokat, amíg nem könyörögsz érte külön, és nem döntöttem úgy, hogy érdemelsz ilyen bizalmat. - teátrális sóhajjal adom alá a lovat. Azt hiszem, elég kreatív vagyok, hogy megoldjam még a győzelme esetén is, hogy visszasírja a bordélyban pucsító semmittevést.
Fellángol benne a dac és a büszkeség még a felvetésre is, hogy pont ő könyörögne nekem. Hm... Jó úton haladunk. Elszánt tekintettel biccent, én pedig eleresztve nyakát nem felejtek el végigcirógatni rajta.
- Egy óra múlva randevú az irodámban. Ne késs. - vetem oda gunyoros félmosollyal. Remélem bőven elég egy óra a legális üzleti partnereimnek tenni a szépet, akiket már így is épp elég időre magukra hagytam a privát asztalomnál...
Hogy elég, az erőteljes túlzás. Nagyjából akkor töltöm ki az italt, mikor kintről tompa zajok kezdenek beszűrődni, és akkor sikerül elkevernem benne a tetemes adag ajzószert, mikor már egészen konkrét morranásait hallom az ajtónálló ügyeletes testőrömnek, és a rá replikázó Alfrédnak... Alber... Francba... Én és a nevek... Ezért kell minden épeszű férfinak az összes aktuális partnerét "kicsim"-nek hívni. Vagy jelen helyzetben inkább minden futtatott fiúját...
Ezen elmélázva élveteg mosollyal nyitok ajtót, nemtörődöm mód kipattintva ingem legfelső két gombját, és a testőrömmel szópárbajozó taknyosnak biccentek, hogy szedje a valagát befelé. Replikázik még valamit a nagydarab fickónak, de az ő baja, ha ellenségeket akar magának...
Lassan kerülöm meg a kanapét, intve az ital felé. Feszengve fogadja el, és húzóra megbirkózik vele.
- Tehát? Milyen játék lesz? - szegezi nekem a kérdést dacos idegességgel, és láthatóan inába száll a bátorsága a lágy mosolyomra, amivel majdhogynem szánakozva nézek rá.
- Már neki is kezdtünk... - zakóm zsebéből előhalászok némi dohányt és cigarettapapírt. Letelepszek vele szembe a dohányzó asztal túloldalán nyújtózkodó másik bőrkanapéra, had higgye a kölyök, hogy nem áll szándékomban a közelébe se menni, ami valahol igaz is. Mellőzöm a zavart hebegést, és komótosan nekilátok, hogy egy jointot összehegesszek a műsor megindulta előtt békepipa gyanánt.
- Mi lenne, ha mesélnél magadról? - vetem oda nyájasan az első slukk után, és átnyújtom a bőségesen tömött spanglit a túlvégre. Bámulatos, mit tud tenni a thc az ajzószerrel és az alkohollal vegyülve... Mélázok magamban a teljesen megzavarodott kölyköt figyelve.
Hogy idilli társalgás zajlana, az epikus túlzás, de valahogy a kölyök elkezd oldódni, ha másért nem, hát az ordenáré módon túlhajszolt tudatmódosító szerek hatására, én pedig már zakómat ledobva, ingem két felső gombját kipattintva komótosan cigarettázok. Bámulatos látni, hogy hat lépésről lépésre a szer.
Már rég túljutottunk a kipirulós kényelmetlenkedős fázison, és nagyon is ott tartunk, hogy teljesen nyilvánvaló ágyéka feszüléséből, és a zaklatott zihálásból, hogy fogalma nem lenne, ha beszélnék, hogy miről beszélek. Így nem is bosszantom addig az erotikus hangommal, amíg öntudatlanságában fel nem fedezném, hogy combjai összedörzsölésével csal a drága. Na nem...
Komótosan kerülöm meg a dohányzó asztalt, és leülök rá vele szemben. A fátyolos tekinteten átszökik a riadalom, én pedig egykedvűen emelem meg egyik szemöldököm gúnyosan.
- Már egy ideje áll. Nem most tűnt fel, úgyhogy mellőzzük a lányos zavart. - minden tiltakozása ellenére sikerül szétfeszítenem a combjait, csak hogy kényelmesen cipőtalppal az ágyékára támaszthassam lábamat. Ha mindenképp súrlódás kell a szentemnek, itt vagyok én rá. Hódoljon csak be annyira, hogy mint egy kutya, hogy a talpamhoz dörgölőzik. Rándulásából ítélve, roppant kényelmetlenül, de élvezetesnek éli meg még ezt a mozdulatomat is.
Számító pillantásom az övébe fúrom, kedvemre van az incselkedés, ha számításaim helyesek, fél óra múlva fetrengeni fog előttem, és újabb fél óra múlva talán megtörik, és könyörögni fog az orgazmusért... És akkor a kicsike bukni fogja az alkunkat, és akár helybe is hívhatom a következő vendégét.
|
- Kártyázunk az... Üzletfeleimmel. – Jelenti be flegmán amitől kifut a vér az arcomból. Na nem! Nem vagyok készen arra hogy hozzá hasonló gengszter vadállatokkal találkozzak, főleg ilyen gusztustalan tapadós öltözékben! Heves tiltakozásomra viszont rá sem hederít.
- Befelé. –vakkantja, taszajtva rajtam egyet ahogy besegít a szobába. Satufékkel állok meg és már rohannék ellenirányba ha nem szegeződne rám a jelenlévők tekintete. Mindenki engem bámul!Még az a varangyszerű fickó is leghátul, nem szégyelli magát hogy ki pipiskedve ültéből szemérmetlenül végigmérjen. Ágyékom elé rántom a mancsomat. Hülye nadrág, nem hogy sejtet, mindent hangsúlyozva, tapadósan közszemlére tesz… Ennyi erővel neonnal is kivilágíthatnának ágyéktájon, amolyan „ Tessék- lássék „ stílusban….
- Remélem az urak nem bánják, ha a kis kedvencem is az asztalhoz hozom... Ki tudja, talán még tétnek is érdekes lehet. – szórakozik rajtam a Főnök, derekamra játszva ujjait hogy az asztal felé navigálhasson. Lányos zavaromban erre a finom kis irányításra is azonnal mozdulok, pedig legszívesebben visítva rohannék a kijárat felé, mielőtt ezek a rosszarcú fószerek úgy döntenek jó móka lenne megverni a kis kikent buzit! Pedig nem is vagyok meleg! Öl macskaként dorombolni pedig végképp nem erényem!
Mégis fintorogva bár de a nekem kijelölt helyre teszem le a hátsómat…
- Ismered a póker szabályokat? – kérdezi kizökkentve a sóbálvány állapotomból.
Lassan bólintok, egyáltalán nem értve hogy miért velem foglalkozik, mikor azok a pénzes keménylegények is az asztal körül ücsörögnek. Tuti némelyiknél még fegyver is van….
A Főnök jelzésem ellenére is elkezdi magyarázni a szabályokat, miközben átkarolva a lapokat mutogatja nekem amiket ismerek. Sosem érdekelt a póker. Ideges leszek tőle… Ostoba játék, mikor fapofával mindenki csak gubbaszt az asztal körül és tologatják a zsetonokat. Semmi szórakoztató nincs benne…
Látványosan unatkozom….. a lábammal dobolok vagy épp az ujjaimmal kapirgálom a latex nadrgot amit rámerőszakoltak, de csak nem veszi észre hogy rohadtul nem érdekel amit olyan nagy lelkesedéssel a fülembe sutyorog.
A leheletétől libabőrös lesz a nyakam. Örülnék ha végre mással foglalkozna nem pedig velem, mert egyesek olyan gyilkos pillantásokat küldenek felénk, amitől komolyan görcsölni kezd a gyomrom.
Kénytelen kelletlen tűröm apró simításait. A pohár viszont egy idő után betelik. Ez a pont akkor érkezik el, miként keze a combomra siklik, egy számomra váratlan pillanatban. Reflexből könyökkel hárítom a sikamlós és zavarba ejtő pillanatot.
Lendületből veszem menekülőre a helyzetet, a csuklómra fonódó erős ujjai viszont nem engednek utamra.
Visszahúz magára de nekem elegem van. Nem dogok a ölében ülve várni és tűrni a molesztálását ilyen sok ember előtt…. Főleg mert rájöttem közönség szeme láttára nem fog se pofozkodni sem pedig jelenetet rendezni, így harci kedvem új életre kél.
- Nem bírsz már magaddal kicsikém? –kuncogja, hangja nem tűnik őszintének. Ellenben az eddigi ellentartása megszűnik. Nem maradok rest felpattanni, szememet villogtatva némán pokolra és egyéb meleg de kevésbé tágas helyekre küldeni, persze csak magamban. Annyira én sem vagyok bátor…
- Tüzes a kicsike... –gúnyolódik felállva.
Kihúzva magamat állom a tekintetét. Úgy sem mered!- gondolom magamban.
Kínos lassúsággal telnek a percek. Készen állok a menekülésre, de helyettem ő fúj előbb visszavonulót.
- Visszatalálsz a szobádba, nem? -Több se kell már trappolok is kifele.
Megkönnyebbülten fújtatva nyugtatom le magamat és őszinte örömmel vetődöm vissza a nekem kijelölt szobába.
- Bassza meg!....- sóhajtozom összerogyva az ágy előtt.- Bassza meg, bassza meg…. bassza meg!
Egyszerre örülök csodás szabadulásomnak, s rettegek a megtorlástól. Amennyire megismertem a főnököt, nem fogja annyiban hagyni…. Lehet el kéne torlaszolnom a szobám ajtaját…Bár nem hinném az a torlasz amit egy-két kis fiókos szekrényből képezni tudok komolyabban útját állná a felajzott férfinak.
Lassan tápászkodom talpra rászánva magamat a cselekvésre, mikor térdem remegése valahára megszűnik. Megfordulva viszont a Főnök gőgös képével találom szembe magamat. Mint valami gengszter egy régi filmből. Hetykén fityeg a cigi szája sarkában, egyik kezét csípőjén nyugtatva bámul. Mélyet lélegzik , füstöt felém fújva nyelvével rosszallóan csettint hármat.
Belém fagy a vér….
Hátrahőkölve rúgok az ágy sarkába, majdnem el is botlom benne de sikerül kikerülnöm, és szereznem egy kis távolságot tőle. Ez mikor jött be mégis?!
-Hát szabad így viselkedni?- kérdezi nyájasan.
Rühellem a stílusát! Pökhendi, beképzelt és félelmetes egyszerre, pedig a hangját sem emeli fel.
-Lehet hogy tartozom magának,lehet azt csinálhat amit csak akar velem …. de nem leszek a kurva ölebe! Ne…. NE képzleje !Ha azt hiszi hogy pórázon húzhat maga után mutogatni ezekben a beteges gusztustalan ruhákban kurvára téved ! – Fortyanok fel kikelve magamból. Egyszerűen felháborít, mennyire azt képzeli belőlem lesz a következő pucsító kis kurvája…. Ostoba meggondolatlan szavak ezek tőlem, de a düh hozza ki belőlem. Ha nem lenne ekkora nagy büszkeségem, elfogadnám a helyzetet…. de hiába fogom fel mekkora szarban vagyok, beletörődni mégsem tudok…. Azért sem csinálhat belőlem díszbuzit!
- Befejezted?- kérdez vissza még mindig nyugodt hangnemben.
- Nem!- vágom rá azonnal dühödten fújtatva. Ő várakozóan pillant rám, de csak nem jönnek a szavak. Mégis hogy küldjek el a halálba valakit, aki az ördög cinkos társa? Toporgok a saját hülyeségemben fulladozva. Végül csak kopok egyet elé, ezzel kifejezve az undoromat, és a véleményemet neki.
Érdeklődően vonja fel egyik szemöldökét, majd megindul felém. Azonnal hátrálni kezdek. Rohadt életbe!
Zakatolnak a fejemben a gondolatok a kibúvót keresve. Merre lenne esélyes menekülni, merre szaladjak hogy ne érjen utol, de mire döntenék már annyira közel van hozzám, a futás esélytelen. Hosszú lábainak köszönhetően pár lépés alatt csökkenti a köztünk lévő távolságot.
Itt a vége.... megint a földön fogom végezni....Vagy mégsem?
Mikor mozdulna a keze nyakam irányába, fölrántom az öklömet támadóállásba rázódva. Nem! Nem adom magamat olyan könnyen. Eddig nála volt az előny, most viszont már tudom mire számíthatok tőle...Persze ez nem jelenti azt hogy nem csinálom össze magamat majdnem a félelemtől . Kicsit olyan érzésem van mint mikor a harapós kutyát ingerlik etetés alatt.... Csak időkérdése hogy a toroknak ugrik....
Látszik a pillanatnyi meglepődés az arcán. Öklömre fókuszál majd vissza az arcomra. Szótlansága bosszant a helyzetben leginkább. Arra már rájöttem, ha pofázik, akkor nyeregben érzi magát....Most viszont halvány lila gőzöm sincs mi járhat a fejében.
Nem hiszem hogy bárki más szembe merne szállni vele mindezek után. Engem is csak az parányi szikra tart életben, amit az iménti győztes csatámmal kivívtam. Ha egyszer elengedett, kivívhatom a szabadságomat véglegesen! - Mondogatom magamnak buzdításként.
- Engedjen el! Rajtam úgysem lesz haszna! Csak... csak engedjen el az Istenért!
|
- Kártyázunk az... Üzletfeleimmel. – Jelenti be flegmán amitől kifut a vér az arcomból. Na nem! Nem vagyok készen arra hogy hozzá hasonló gengszter vadállatokkal találkozzak, főleg ilyen gusztustalan tapadós öltözékben! Heves tiltakozásomra viszont rá sem hederít.
- Befelé. –vakkantja, taszajtva rajtam egyet ahogy besegít a szobába. Satufékkel állok meg és már rohannék ellenirányba ha nem szegeződne rám a jelenlévők tekintete. Mindenki engem bámul!Még az a varangyszerű fickó is leghátul, nem szégyelli magát hogy ki pipiskedve ültéből szemérmetlenül végigmérjen. Ágyékom elé rántom a mancsomat. Hülye nadrág, nem hogy sejtet, mindent hangsúlyozva, tapadósan közszemlére tesz… Ennyi erővel neonnal is kivilágíthatnának ágyéktájon, amolyan „ Tessék- lássék „ stílusban….
- Remélem az urak nem bánják, ha a kis kedvencem is az asztalhoz hozom... Ki tudja, talán még tétnek is érdekes lehet. – szórakozik rajtam a Főnök, derekamra játszva ujjait hogy az asztal felé navigálhasson. Lányos zavaromban erre a finom kis irányításra is azonnal mozdulok, pedig legszívesebben visítva rohannék a kijárat felé, mielőtt ezek a rosszarcú fószerek úgy döntenek jó móka lenne megverni a kis kikent buzit! Pedig nem is vagyok meleg! Öl macskaként dorombolni pedig végképp nem erényem!
Mégis fintorogva bár de a nekem kijelölt helyre teszem le a hátsómat…
- Ismered a póker szabályokat? – kérdezi kizökkentve a sóbálvány állapotomból.
Lassan bólintok, egyáltalán nem értve hogy miért velem foglalkozik, mikor azok a pénzes keménylegények is az asztal körül ücsörögnek. Tuti némelyiknél még fegyver is van….
A Főnök jelzésem ellenére is elkezdi magyarázni a szabályokat, miközben átkarolva a lapokat mutogatja nekem amiket ismerek. Sosem érdekelt a póker. Ideges leszek tőle… Ostoba játék, mikor fapofával mindenki csak gubbaszt az asztal körül és tologatják a zsetonokat. Semmi szórakoztató nincs benne…
Látványosan unatkozom….. a lábammal dobolok vagy épp az ujjaimmal kapirgálom a latex nadrgot amit rámerőszakoltak, de csak nem veszi észre hogy rohadtul nem érdekel amit olyan nagy lelkesedéssel a fülembe sutyorog.
A leheletétől libabőrös lesz a nyakam. Örülnék ha végre mással foglalkozna nem pedig velem, mert egyesek olyan gyilkos pillantásokat küldenek felénk, amitől komolyan görcsölni kezd a gyomrom.
Kénytelen kelletlen tűröm apró simításait. A pohár viszont egy idő után betelik. Ez a pont akkor érkezik el, miként keze a combomra siklik, egy számomra váratlan pillanatban. Reflexből könyökkel hárítom a sikamlós és zavarba ejtő pillanatot.
Lendületből veszem menekülőre a helyzetet, a csuklómra fonódó erős ujjai viszont nem engednek utamra.
Visszahúz magára de nekem elegem van. Nem dogok a ölében ülve várni és tűrni a molesztálását ilyen sok ember előtt…. Főleg mert rájöttem közönség szeme láttára nem fog se pofozkodni sem pedig jelenetet rendezni, így harci kedvem új életre kél.
- Nem bírsz már magaddal kicsikém? –kuncogja, hangja nem tűnik őszintének. Ellenben az eddigi ellentartása megszűnik. Nem maradok rest felpattanni, szememet villogtatva némán pokolra és egyéb meleg de kevésbé tágas helyekre küldeni, persze csak magamban. Annyira én sem vagyok bátor…
- Tüzes a kicsike... –gúnyolódik felállva.
Kihúzva magamat állom a tekintetét. Úgy sem mered!- gondolom magamban.
Kínos lassúsággal telnek a percek. Készen állok a menekülésre, de helyettem ő fúj előbb visszavonulót.
- Visszatalálsz a szobádba, nem? -Több se kell már trappolok is kifele.
Megkönnyebbülten fújtatva nyugtatom le magamat és őszinte örömmel vetődöm vissza a nekem kijelölt szobába.
- Bassza meg!....- sóhajtozom összerogyva az ágy előtt.- Bassza meg, bassza meg…. bassza meg!
Egyszerre örülök csodás szabadulásomnak, s rettegek a megtorlástól. Amennyire megismertem a főnököt, nem fogja annyiban hagyni…. Lehet el kéne torlaszolnom a szobám ajtaját…Bár nem hinném az a torlasz amit egy-két kis fiókos szekrényből képezni tudok komolyabban útját állná a felajzott férfinak.
Lassan tápászkodom talpra rászánva magamat a cselekvésre, mikor térdem remegése valahára megszűnik. Megfordulva viszont a Főnök gőgös képével találom szembe magamat. Mint valami gengszter egy régi filmből. Hetykén fityeg a cigi szája sarkában, egyik kezét csípőjén nyugtatva bámul. Mélyet lélegzik , füstöt felém fújva nyelvével rosszallóan csettint hármat.
Belém fagy a vér….
Hátrahőkölve rúgok az ágy sarkába, majdnem el is botlom benne de sikerül kikerülnöm, és szereznem egy kis távolságot tőle. Ez mikor jött be mégis?! M
-Hát szabad így viselkedni?- kérdezi nyájasan.
Rühellem a stílusát! Pökhendi, beképzelt és félelmetes egyszerre, pedig a hangját sem emeli fel.
-Lehet hogy tartozom magának,lehet azt csinálhat amit csak akar velem …. de nem leszek a kurva ölebe! Ne…. NE képzleje !Ha azt hiszi hogy pórázon húzhat maga után mutogatni ezekben a beteges gusztustalan ruhákban kurvára téved ! – Fortyanok fel kikelve magamból. Egyszerűen felháborít, mennyire azt képzeli belőlem lesz a következő pucsító kis kurvája…. Ostoba meggondolatlan szavak ezek tőlem, de a düh hozza ki belőlem. Ha nem lenne ekkora nagy büszkeségem, elfogadnám a helyzetet…. de hiába fogom fel mekkora szarban vagyok, beletörődni mégsem tudok…. Azért sem csinálhat belőlem díszbuzit!
|
Imádni való a szorosra zárt könnyes szemekkel küzdő kölyök a farkamon. Kis viaskodás után megtalálom azt a szöget, amivel még így szélesre peckelt szájjal is meg tudja adni azt a kellemes súrlódást, amitől kéjes borzongással szusszanok. Harapna, ha nem állná útját a ring-gag praktikus pereme, fel kell kuncognom magam a makacs reakción. Hát szabad ilyet? Mással talán igen, de velem biztos nem... Tövig nyomom magam, jóleső borzongással elhúzva gesztust addig, amíg már komolyan fenyeget, hogy elhányva magát kellemetlen véget vetne az aktusnak.
Egész tehetséges, ha azt nézem, hogy sok más kurvával jobban meggyűlt a bajom, mire szopni volt hajlandó... Rendben, az igaz, hogy nem azaz odaadó fajta, de hát kell, hogy valami stílusa legyen. Ráadásul eszes egy kölyök, gyorsan tanul... Ahogy kijjebb húzódok, magától kezd el bólogatni a farkamon.
Így már mindjárt más... Ha ő kiszolgál, én minek törjem magam? Hagyom, hogy kedvére szokja a ritmust, és elengedve magam élvezem, hogy előttem térdelve próbál mindent megtenni, hogy a kedvemben járjon.... Igen, ez egy igazi szajha dolga.
Kizárom a fejemből, hogy ketyeg az óra, hogy mennyi dolgom van még ma este, és a forró száj igyekezete lassan, de biztosan sodor közelebb a megkönnyebbüléshez. Nem is próbálom leplezni az élvezetem halk mordulásokkal, jóleső szusszanásokkal, és mikor az első diszkrét nyögésig jutok, igazán megtáltosodik a kis ribanc, de nem épp a jó értelembe.
Próbálja elrántani a fejét botor mód tépve a láncokat, nyöszörögve igyekszik szabadulni, bennem pedig fellobban az ösztönös vágy, hogy a menekülő prédát egészen egyszerűen most megragadjam, és megfarkaljam, amíg csak vergődni képes, addig keféljem... Belemarkolok a hajába, bizsereg a tenyerem egy pofonért, hogy belemélyesszem a karmaim vergődése közepette... Hát ha a karmom nem is, de a kőkemény merevedésem gond nélkül mélyesztem a torkába. Elfullad a hangja, izmai pattanásig feszülnek, fuldokló pánikkal próbál szabadulni, és szabadítani ki belőlem az igazi állatot.
- Akkor van vége, ha én azt mondom! - morranok fel rekedt hangon, keményen lökve magam a torkára... Megadóan szusszanva hagyom ezt abba, mielőtt kibaszottul lekésem a ma esti játszmát, mert feltüzelt egy kurva, és inkább döngettem őt, mint szorongattam az orosz üzleti partnereim.
Feladom a csinos kis pofija megszállását, de túlzottan felhergelt ahhoz, hogy pihenni hagyjam, vagy akár csak levegőt venni... Hátrafeszítve fejét játékosan törlöm le a bájos nyálcsíkot, ami nyelés híján tehetetlen folyik végig állkapcsán. Lelépek a bilincs láncáról, és lenyúlva annál fogva vezetem kezeit ágyékomra, acélos szorítással markolva tincseit, és ezzel is tudatva vele, hogy neki kellemetlenebb lesz, ha netán a mocskos kis karmait belém mélyeszti.
- Fejezd be szépen amit elkezdtél… - mormolom lágy mosollyal, a világért se mutatnám ki, mennyire beindított...
Finom ujjai vannak, mozdulatai ártatlanságról, bizonytalanságról árulkodnak... Tekintetem találkozik a kék szempárral, amiben mint egy megreccsentett jéghegy, elnyúzott megtörtséggel könnyezi meg az elmúlt percek traumáját. Hűvös közönyös felsőbbrendűséggel viszonozom a pillantását, sziklaszilárdan tartott tincsein enyhül a fogásom, és újra élveteg mosoly szökik szám szegletébe, ahogy figyelmét menekülő mód visszafordítja a farkamra. Meg akarsz te felelni... Az mindegy, hogy félelemből, vagy igazi fehérmájú szajhaságból, de teszi a dolgát.
A csiklandós bizsergés ágyékomból indulva borzongatja végig testemet, felhördülve élvezek a becses tulajdonomra, aki ugyan szökne az áldás elől, kevés sikerrel. Néhány pillanatig még eltart, hogy egyáltalán kedvem legyen az előttem térdelő kurvára figyelni, de mikor mégis megteszem, meglep, hogy várakozva megtört pillantással lesi az utasításaim. Felmorranok a látványra, kedvem lenne kiokítani és mélységesen megalázni ebben az illékony pillanatban, hogy pontosan ugyan ez a gesztus az elvárt az összes vendégem felé, de a számon mégse ez csúszik ki.
- Ne vágj ilyen dugnivaló arcot…- tarkójára cirógatva keresem meg a szájpecek szíját, élvezettel futtatom pillantásom közelebb hajolva az arcán csillogó élvezetemen, és felkuncogok. Igazán jól áll neki, ha meggyalázzák.
Prüszkölve mozgatja meg állkapcsát még mindig alig merve elkúszni előlem, bennem pedig körvonalazódik az est hátralevő része. Ájulásig fogom kefélni, hogy könyörögve sírjon alattam... Lehet hogy nagyobb tanulság lenne most összeereszteni egy újabb vendéggel, mégsem hajlok a józan eszemre. Akarom ezt a numerát még egyszer, és nyilvánvalóan semmi akadálya, hogy meg is kapjam...
- Tisztítsd meg magadat. - morranok rá, mikor az istennek nem akar mozdulni a ragaszkodó kis szuka a lábamtól, hogy egyem a szívét a romantikus kis ribancának.
- Mégis mivel? - lekezelően pillantok rá: mivel én azt mondtam...
- Ott a mosdó. Ne kelljen mindent nekem csinálnom… - noszogatom meg. Rendezem makulátlan külsőm, elsimítom a szmokingom apró ráncait. Kényesen telik az idő, de csak akkor keveredik elő, mikor már fennhangon szitkozódok, hogy vagy ő jön ki, vagy én megyek be.
Kifejezéstelen mérem végig, nem látszik, hogy eddig pöcsölt a fürdőben. Belekócolok tincseibe, hogy konszolidáljam, ahol megtéptem több ízben, mindegy... Jól lesz így is...
- A saját érdekedben remélem, képes leszel viselkedni. - marok felkarjára cinikusan morogva. Nekem az is jó, ha nem, bár talán sajnálnám hogy nyíltan és igazán brutálisan kell nevelnem annyi ember előtt.
Dadogva botladozik utánam, kérdésére pedig nem válaszolok, amíg át nem érünk egy csendesebb szegletére az emeletnek.
- Kártyázunk az... Üzletfeleimmel. - adok választ rezzenéstelen ábrázattal, ennyi erővel be is jelentetném, hogy az olasz maffiával vacsorázunk, végül is mi sem természetesebb. Tüntetőlegesen rázná a fejét. hogy ő aztán a világért se teszi be még több nagykutya közé a lábát, retorikai és érvelési technikáim megcsillogtatva pedig könnyedén meggyőzöm, hogy szeretni fogja az élményt.
- Befelé. - mordulok rá, penderítve rajta egy nagyot, és magamba jót mulatok a megtorpanásán, mikor szembenéz pár luxus mázzal leöntött rossz arcú fickóval. Unnám a partyt, aki maga is egy kaszinót igazgat, előbb utóbb kiábrándul a szerencsejátékokból. Nekem is kell valami szórakoztató, arról nem is beszélve, ha ott hagyom Nathannak, a romjait kapom meg az este végére, én pedig teljes tüzes mivoltával akarom leküzdeni. Jó mulatságnak tűnik a kölyök.
- Remélem az urak nem bánják, ha a kis kedvencem is az asztalhoz hozom... Ki tudja, talán még tétnek is érdekes lehet. - közönyösen simítok a dermedt szajha oldalára diszkréten, hogy az asztal felé tessékeljem. Páran hümmögve bólintanak, és sikerül a kölyköt az asztalig noszogatni. Csak nem megszeppent a szentem? Persze csak egész addig, amíg rá nem jön, hogy vagyok én olyan gáláns úriember, hogy megosszam vele a székem.
Valamit sejthet az íratlan elvárásaimból, ugyanis nem rendez jelenetet, mikor letelepszek a székre, pusztán érezhető ódzkodással telepszik az oldalamra.
- Ismered a póker szabályokat? - érdeklődök selymes hangon, miközben az osztó nekilát keverni a paklit. Mi lehetne megalázóbb az oroszoknak, ha nem az, hogy egy kurvával inkább foglalkozok, mint az elhangzó tétekkel? Nem nagyon izgat a tétova bólintás, komolytalanul véve a játszmát karolom át, és szórakozottan elé tartva a lapokat kezdek el duruzsolni a nyakába a party menetéről...
Nagyjából negyed órába kerül elérnem, hogy az osztón és rajtam kívül mindenki kellemetlenül érezze magát az asztalnál. Az oroszok a kurva miatt, a kurva miattam és az oroszok végett.
Cirógatva indul meg kezem a kölyök oldalán, és ingerülten szusszanva kezd el ficeregni, hogy diszkréten elkígyózzon az oldalán simító ujjaim elől. El siklani nem sikerül, ellenben bravúros csípő mozgása egészen mást kezd el morzézni irányomban, mit amit vélhetően üzenni szeretett volna a fészkelődésével.
Miközben előre hajolok kiteríteni a lapokat, kezem is előre csúszik csípőcsontjára, onnan pedig combjára. A dermedtséget szinte azonnal egy könyök követi a lengőbordámba. Felmorranva mosolyodok el elkapva a most már felállni készülő kölyök karját, és ellen tartok, hogy a lendület elvesszen. Nem marad persze nyugton, mint aki beletörődött sorsába, hogy egyenesen visszahuppan kezdetleges merevedésemre, és az édes súly további ficergése eléri, hogy érdeklődésem tárgyilagosan feszüljön a rajtam trónoló gömbölyű popsinak
- Nem bírsz már magaddal kicsikém? - kuncogok fel félhangosan, és mielőtt magából kikelhetne a komisz kölyke, eleresztem, hogy dühösen felpattanhasson.
- Tüzes a kicsike... - mosolyodok el félvállról az asztaltársaság felé, és felállva farkasszemet nézek a kölyökkel. Kihívóan, gunyorosan tekintek a dacos büszke szempárba. Le fogom törni ezt a dacot újra...
- Visszatalálsz a szobádba, nem? - mosolyodok el, és mintha megkönnyebbült duzzogással viharzana ki. Elmosolyodok... Buta fiú, a helyére zavartam, de nem pihenőre.
Komótosan veszek elő egy szál cigit, kell az egérút az űzött vadnak, nem lenne fair csak így a nyomába szegődni.
- Uram..? - az osztó várakozó tekintetére sandítok.
- Kiszállok... Folytassák csak uraim.
|
Izzad a tenyerem, belsőm görcsbe rándul még a gondolatra is hogy közeleg az első ügyfelem. Nathan igazít el, igai pöcs. Úgy ugat nekem, mint más a kutyájának, vagy még annak sem. Gusztustalan kis vizenyős szemeivel szinte fenyeget, ne merjem elbaszni. Szavai ellenére sem hiszem, jól jártam volna azzal a gusztustalan pasival aki most beandalog, nagy magabiztos fejjel a szobámba.
Azonnal leesik micsoda egy mocskos szemétláda, nyitóbeszédébe belesűríti egész valóját, ami a megszokott köszönéstől és udvariassági formalitásoktól merőben eltér.
-Megjött apuci!- vigyorog rám. Apuci? Pedofil, beteg állat. Na ezt sem hinném hogy hazavárná bárki is…
Fintorom láttán sajnálatos módon sikerül tűzbe hoznom benne az állatot. Meg se mozdulok az ágy széléről míg elém nem lép hogy száját nyalva végigmérhessen.
- Apucinak tetszik a friss hús. Főleg ha ilyen tüzes…..- duruzsolja , ujjaival a hajamba mászva. Kiráz a hideg tőle.
Nathan szavai figyelmeztetően csengenek a fülembe, csak ez tart vissza attól nehogy leköpjem dühömben ezt a tahót. A cirógatása, érdeklődése kifejezetten taszít.
-Nem vagy túl beszédes fajta nem igaz?- Ó ha tudnád mi mindent szeretnék most mondani neked te görény! De nem…. nem akarok fájdalmat. Kibírom… Kibírom! - Nem is baj… a lényeg hogy szép nagyra tásd Apunak!
Ami sok az sok! Morranva rántom ki a fejemet kapaszkodó ujjai közül. Csak játszik,de érzem én, az egész dominancia játék a munkahelyi elnyomásából ered. Nem jelent igazi fenyegetést, főleg most, elnézve az arcára kiülő döbbenetet. Hiába számított szopós kurvára, aki majd eljátssza neki micsoda hím őkelme, nekem ehhez nincs gusztusom. A múltkori incidens félelmetes volt... durva és fájdalmas. Ez a férfi azonban semmilyen érzelmet nem képes kiváltani belőlem, csak undort. Képtelen vagyok behódolni ennek a vesztesnek…. azt hittem kibírom majd, végigcsinálom…Nem megy!
- Na de mégis micsoda viselkedés ez?-kérdezi kuncogva visszatalálva az erőltetett szövegkönyvéhez.
Újra a hajamba mar,már erélyesebben. Leránt maga elé a földre. Ez most engem ér meglepetésként, de egyszerre dühít is fel.
- Majd én beléd nevelem a jót!- Lehúzva sliccét veszi elő magát nadrágja rejtekéből. Sosem szemeztem ilyen közelről pénisszel. Hőkölve húzódok kicsit hátrébb, de a pasas fejébe vette, bármi áron az arcomhoz dörgöli kókadtságát.
-Bazd meg!- morranok de ő csak tovább gerjesztődik erre, egészen míg nem ütök.
A pénisz közeleg, az öklöm mozgásba lendül durván lágyékra csapok neki, pechemre viszont nem sikerül eltalálnom a micsodáját, de ez elég ahhoz hogy elengedjen és hátrébb bírjak kúszni tőle az arcomat törölgetve, aminek ocsmányságát hozzá sikerült érintenie. Pfujj!
-Te kis kurva!- dühödik fel, felsőmnél fogva rántva magához, egyik ujjával a számat feszegetve.- Játszani akarsz? Sosem volt még ilyen vad szeretőm….Durván szereted? Chh…. A többi kurva már bocsánatért esedezne! Könyörögj ! Könyörögj ribanc!
A térdelés megalázó, a bőrszivar előttem himbálózó látványa egyenesen gyomorforgató. Nem akarom beengedni a számba de egyre erőszakosabb és mikor már a komódon szunnyadó pálca fele kezd el kalandozni a tekintete nem hagy más választást. Izomból harapok az ujjára.
Üvölt kínjába Nekem meg több sem kell felpattanva ragadom meg jó magam a pálcát és neki szegezem.- Kotródj innen undormány !- vicsorgok rá dühösen.
Az ujját szorongatja nagyban szitkozódva.
-Ezért még megfizetsz!- sziszegi
Válaszul csak köpök egyet ezzel is tovább hergelve a nyomorultat. Csak azt akarom elérni, tűnjön el. Abba bele se gondolok netán lesz e valami következménye mindennek felindult állapotomban. Csak azon kattog az agyam előzzem ezt a mocskot.
-Rohadt kis kurva ! - kiabálja, a hangzavarra pechemre viszont berobban a szőke.
Nemsokára Nathan csatlakozik a műsorhoz. A férfi kártérítést követel.Mocsokmód hazudik, és nagyban ferdíti a történetet. Sosem haraptam a farkára, mivel az sosem került a számba !
A folyosóra kiszabadulva óbégat Nathannal, a szőke meg próbál csitítóan közben járni bújásával de a faszi nem vevő rá. Rám mutogatva szitkozódik.
- Beteg vén fasz…- vicsorgok acsarkodva. A szőszi az utolsó pillanatba kap el mikor már nekimennék újra annak a görénynek aki merőben panaszkodik micsoda egy megátalkodott kurva vagyok. Jogos a sérelme a harapásért, nem is szidalmaira ugrok, hanem a „kurvára”.
- Még új nálunk… nézze el kérem, kiengeszteljük….
- Mi a bolhacirkusz tárgya? – szólal meg a sátáni hang mögülünk. A főnök!
Fújtatva nyugszom le amennyire csak képes vagyok jelen helyzetben továbbra is a „ drága vendéggel szemezve „.
- Megtámadta a vendéget uram... Ez... Mi is csak most értünk ide... – árulkodik a szöszi.
- Áruló…- csikorgatom a fogaimat válaszul, persze rám se hederít.
- Támadta? – kérdez vissza gúnyosan a Nagyfőnök .
Kiver a víz egy pillanat alatt. azonnal a védelmemre kelek, ah már mindenki más a nyomorult pártján ál. Mindent mégsem lehet nekik…Nem vagyok egy kurva szobanövény ami leszarja mit csinálnak vele, hova rakják!
Szavaimat egy vaskos kéz fojtja belém fullasztó szorítással. Előkerült az egyik gorilla…
- Megharapta a...
- Harapta a jó édes anyád! Az a... – hördülök méltatlanul most már az árulóra is haragudva
- Képzelem... – szól közbe a főnök, csendre intve mindannyiunkat.
- De... De elintézzük! – nyögi ijedten a kurva. Örülnék ha a Főnök itt helyben lekeverne neki egyet, de nem teszi. Nem hibáztatja, pedig minden az ő hibája. A tapló vendég, az átpártolása….
- Pont ráérek magam is... Te inkább indulj, és próbáld kiengesztelni azt a vén faszt, mert ha nem fizet, az a te adósságod lesz! És küldj pár lányt az asztalomhoz... –Ezekkel a szavakkal rekeszti be a vitát. Kezdem úgy érezni megint a vesztes oldalon állok, bármennyire feszít is belül a düh.
############
- Fel akarod hívni magadra a figyelmem? Sikerült.
Egyedül maradtam vele a szobámban, és ez nem jelent semmi jót. Félek tőle, még jó hogy félek tőle,felzaklatott állapotomban viszont jóval meggondolatlanabb vagyok mint általában. Szitkozódni szeretnék, az ingerben ujjának fenyegető ,megjelenése a számon, megakaszt.
Dühödt szemet meregetve szuggerálom, ez viszont hülyeség volt a részemtől. Miért nem vagyok képes tanulni a hibáimból?!
Erősen ujjak fogják torkomat satuba. Hörögve kapok a fájdalom okozója felé, de akárhogy feszegetem, nem bírom lefejteni ujjait a nyakamról. Megfog fojtani!
- Cssh... Tudod jól, hogy nem vagyok vevő a hisztire. – duruzsolja, vasmarokkal nyomva lefele a földre, míg térdre nem kényszerít.
- Ne segíts... Kitalálom hol akadt el a projekt... – vérbeli gonosz módjára mosolyog rám, vetkőzésétől pedig kitör rajtam a pánik. Hörögve igyekszem minden erőmből szabadulni, de ficánkoláson kívül futja sokra.
Előkerül nadrágja rejtekéből pénisze, ami csak egyet jelent számomra: Beledöglök!
Maga után húz az ágyig, ahova leülve kényelmesedik el, továbbra is kénye kedve szerint fojtogatva, amitől szerintem már kékülni is kezdett a fejem. Nyelni nem bírok, levegőt venni is csak alig-alig. Reszketve tekintek rá, bíztatásnak veszi. Arcomat végigpásztázva igyekszik ujjával a számba mászni Ő is. Ezen a vonalon egyszer már haladtam, most sincs másként harapok.
Hatalmas pofont kever le jobbról válaszképp. Bekönnyezik a szemem a fájdalomtól. Elfelejtettem mekkorát is képes ütni. Zsibbasztóan nagyot.
- Na még egyszer... – mondja derűsen, második hadjáratát indítva a számba. Eszembe sincs még egyszer megharapni. Ég az arcom a keze nyomán, nem kérek belőle többet. Egyszerűbb be sem engednem a fogaim közé, amolyan csak azért is alapon.
.
- Ez csak az ujjam... –próbálkozik tovább- Kötözzelek inkább ki, és küldjem végig rajtad az összes vállalkozó szellemű vendéget?
Felforr a vérem s egyszerre ver le a víz. Dühömben majdnem kicsúszik egy hörgős szitok, de visszanyelem nagy nehezen. Képes lenne rá… kinézem belőle, szemrebbenés nélkül küldene végig rajtam akár egy focicsapatot is…
Kinyitom a számat, ujja azonnal becsusszan.
- Megy ez kérem... – dicsér meg, ettől viszont csak rosszabbul érzem magamat. Elég megalázó előtte térdelni, ujjal az arcomban, nagyon nem hiányoznak a megjegyzései hozzá.
Enged a szorításból torkomat szorongató keze. Mélyebben kapkodok a levegőért, mint előtte mikor még szorított. A számban közben a nyelvemet kezdi piszkálni ujjával, szinte már szándékosan buzerálva a harapásomért könyörögve. Tudom, ideggel játszik, de nehéz ellenállni. Ha csak egy kis fájdalommal viszonozhatnám a múltkorit… csak egy kicsit vájhatnám agyaraimat a bőrébe, már az örömet okozna…
Végül mégsem harapom meg, mégis pofonnal jutalmaz.
- Ezt jó előre, hogy ne csinálj hülyeséget. – szédültségemet kihasználva, ránt hajamnál fogva magához. Csak az utolsó pillanatban veszem észre mi felé közeledem. Nyögve igyekszem eltartani magamat ágyékától amennyire erőmből telik. Előbb tépje ki a hajamat semmint, hogy harc nélkül megadjam magam!
Rafináltabb annál mint hittem, ameddig én az életemért küzdök, addig ő talált valahol egy bilincset amivel se perc alatt kiiktatja a kezeimet.
- Eresszen... Maga... – morranok feldúltan, de tekintetével elhallgattat
- Kíméld a hangszálaid, inkább... Várj, segítek... –mosolyog rám meglóbálva az orrom előtt egy fura, rémisztő kinézetű szíjas szerszámot.
Nyüszítve veszem menekülőre a dolgot, pechemre most sem tágít. Rühellem a kitartását. Miért nem hagy élni? Miért gyötör?! Vigye innen azt a vackot !
De nem viszi. Leszorít a lábai közé, mit sem törődve azzal, más is lakik már ott, akit én cseppet sem kedvelek, és nekiesik a kínzóeszköz rám erőszakolásának.
- Nagyra tátsd... – szónokol befogva az orromat. A levegőhiány hamar beüt, kénytelen vagyok kinyitni. Kihasználja. Egyszer kijátszom, másodjára viszont betömi az arcomba a pecket.
- Pont így gondoltam! – mosolyodik el, visszacincálva az ágyhoz.
Fújtatva igyekszem leverekedni magamról a Főnök játékát. Megint csak alul maradok. Dühödt, egyben kétségbeesett szemekkel meredek rá, Ő persze csak mosolyog.
- Nem azért hagytam itt a kezeid... – szól rám, a nyakamra buherált láncnál fogva húzva közelebb. kínomban, utálattal teli szemekkel küldöm el melegebb éghajlatra, megmosolyogja.
A pórázba kapaszkodva kényszeríti ki belőlem a magam elé való támaszkodást. A bilincs láncra lépve szegezi kezeimet a földre. A szívverésem azonnal az egekbe szökik. Csak úgy próbaként rántok bele a béklyóba. Fájdalmasan jelzi vissza, ő ugyan kitart.
Innentől már úgy érzem mindennek vége. Nem bírok mozogni, a számít kipeckelte, arról nem is beszélve előtte térdelek, amíg ő kivont farokkal várakozik, mikor falhat fel végre szőröstül bőröstül.
tőle még finomnak nevezhető mozdulattal emeli fel a fejemet. Eszem ágában sincs ránézni, így is borzasztó megalázkodni előtte. Harcolni is elment a kedvem a jelen felállást szenvedve. Nyelni sem tudok a cucctól.
- Azért hagytam itt a kezeid, hogy majd ha az alapokat megtanultad, kézimunkázhass egyet. – mormogja a fülemhez hajolva.
A tarkómat borzolja a félelem, feláll a hátamon a szőr. Nem ! Nem kérheti ezt.. nem kényszeríthet.. ennyire még ő sem lehet szadista!
De igen az !
Kínzóan lassan húz rá a farkára. Akármennyire fújtatok, tartok ellen, nem tehetek semmit bekövetkezik . A számba tolja hímtagját.
Öklendezve, nyelvemmel küszködve igyekszem nem belefulladni a számat kitöltő idegen testrészbe.
- Orron át... –szól rám, kínomban pedig megfogadom a tanácsot, persze ettől nem lesz kevésbé kellemetlen vagy szégyenteljes… Csupán már kapok levegőt. Valahogy megérzi mert még mélyebbre tolja magát meggyőződvén nem fogok belepusztulni a játékba, bármennyire is örülnék most neki, még ezt a kegyességet sem adja meg. Öklendezni kezdem amint a torkomra tolja magát. Ez borzasztó. Túl nagy ! Fáj ! Fullasztóan fájdalmas….
- Cssh... Lazíts inkább. Ha lehánysz, kénytelen leszek ténylegesen megbüntetni. –fenyeget, én viszont jobban félek a mostani szopástól semmint a büntetéstől. Ennél rosszabb semmi nem lehet!
Erős inger ránt össze, a mozgástól amit kikényszerít belőlem a tarkómra fogva. Másik keze közben a torkom alá nyúlva cirógat. Nem mondanám, ez éppen jó lenne a hányingerre, amit a fallosz kivált belőlem.
Összeszorított szemekkel koncentrálok az orron át való légzésre, teljes megadással tűrve ki be járását a számba.
A cuppogó hangtól a hideg kezd el futkosni a hátamon, a legrosszabb viszont mikor jóleső szusszanását meghallom. Idegből rántom össze az álkapcsomat, esetlen próbálkozásomra csak elkuncogja magát. Tövig bevágja magát büntetésképp a számba. Fújtatva könnyezik be a szemem, mindjárt kidobom a rókát az fix, ha sokáig gyötör tovább. Végül enged, visszavezetve az ütemes mozgásra, amit a további kínzásom elkerülése végett már magamtól is hajlandó vagyok csinálni.
Szusszanásait és halk nyögését elhallgatva megdermedek egy pillanatra, mikor rájövök a számba fog élvezni…. Nyögdécselve csapom hátra a fejemet próbálva szabadulni tőle újra, még az sem érdekel ha véresre tépem a csuklómat a bilinccsel csak a kis úszóit ne vágja be a számba.
Ismerős szúró égető fájdalom emlékeztet a fejbőrömbe nyilallva, van neki kapaszkodója. Durván húz vissza, a számba pumpálva magát. Nyögni is alig vagyok képes, nemhogy levegőt venni, így fuldokolni kezdek.
-Akkor van vége, ha én azt mondom!- magyarázza okító jelleggel.
Pár lökést követően legnagyobb döbbenetemre kivonul a számból. Levegőért kapva orromon keresztül fújtatok fel, kipislogva a kínomban összegyűlt könnycseppeket a szememből. Bújok a tekintete elől. Nem szeretném látni mennyire élvezi a helyzetet, mivel minden bizonnyal élvezi.
Hátrahúzva a fejemet hajol közelebb hüvelykujjával letörölve a nyálat a szám széléről. Lelépve a láncról engedi fel kezeimet, rögtön a farkához vezetve.
- Fejezd be szépen amit elkezdtél….- mormogja továbbra is mosolyogva.
Ellenállás nélkül kezdek neki mozgatni kezeimet a nedves, sikamlós merevségen. Egy pillantás erejéig botor módon felpillantok rá. ott ragad a tekintetem. Uralkodói pillantását mélyeszti az én meggyötört szemeimbe.
Lazul fürtjeim szorítása, fejemet sem kell már olyan kényelmetlen mód tartanom, így könnyebben munkálkodom tagján is.
Nem kell sok, hördülve ellövi a tárat. Balszerencsémre majdnem az egészet az arcomra. Csak az utolsó pillanatban sikerül elbújnom a térde túloldalára.
A ragacsos fehér anyagot legszívesebben arcomról a nadrágjába dörgölném, félszem viszont meggátol benne.
Várva nézek fel rá újra amire morran egyet és arcomhoz hajolva tarkómra simít.
- Ne vágj ilyen dugnivaló arcot…- kuncogja, eloldva a pecek szíját. Köhögve rázom le fejemről a szerkezetet azonnal. Az állkapcsom fájdalmasan sajog a torkomról nem is beszélve. Mikor nyelek az a savat ivással egyenértékű gyötrődéssel jár.
Útálom őt! Gyűlölöm! Sosem gyűlöltem még ennyire embert mint őt….
#######
- Tisztísd meg magadat.- Szól rám, az óráját nézegetve. A kezemről már levette a bilincset, de azt nem mertem megkockáztatni hogy a közeléből elmásszak, pedig nincs is nagyobb vágyam mint távol kerülni tőle.
- Mégis mivel?-kérdezem rekedt hangon fájó torokkal. Ahh….Beszélni még borzasztóbb mint nyelni.
- Ott a mosdó. Ne kelljen mindent nekem csinálnom…- mormogja, épp magát pakolászva vissza a ruhájába.- Gyorsan!- szól még utánam mikor esetlenül de felállva a kis fürdőszoba felé megindulok
Örömmel mosom meg az arcomat, öblítem ki a számból a szutykos ízt. Egyedül visszamenni nincs kedvem a szobába. Az utolsó pillanatig halasztom a dolgot, csak akkor sunnyogok vissza, amikor az Úr morgás a már behallatszik az ajtón keresztül.
Nemtörődöm módon végigmér , elém lépve igazít a hajamon aztán felkaromra fogva megindul velem az ajtó felé.
- A saját érdekedben remélem, képes leszel viselkedni.
- Hova… hova visz?- küzdöm ki magamból a szavakat.
|
Életteli pezsgés kezd szétáradni a tagjaimban, na igen... Az első osztályú árú az első osztályú... Sokkal kellemesebb a kedvem, mint az oroszok előtt, és ez a kis cafka meglepően jó szolgálatot tett ebben.
Lepillantok rá, épp áhítattal tekint fel rám, mosolyt csal az arcomra a látvány, hogy itt térdel és reszket a lábamnál. Nagyon hamar megtanulta, hol a helye, hát nem bájos?
- Gyere közelebb. - állítom meg az oktalan menekülésében, és magam mellé húzom újra nyöszörgése ellenére... Hát bántanám én? Nem vagyok én olyan... Najó, egy két jelzés értékű pofon megeshet, de szoktam én oktalanul brutális lenni? Buta fiú...
- Css… Nem kell a műsor. - duruzsolom orra elé tolva a jól megérdemelt jutalmát. Hitetlenkedve mereszti szemeit, nekem erre nincs időm... - Gyerünk. Tudod te hogy kell…
Lassú remegő mozdulatokkal fogadja el a felkínált fizetséget, mint amikor egy vadállat megfélemlítve, kiéheztetve, és sarokba szorítva pitizik a békepipáért. Ügyes fiú... Megsimogatom a csapzott tincseket, aztán kimorranok az egyik ajtón állómnak, hogy takarítsa el a kölyköt. Tudtam én, hogy megtalálom vele a közös hangot, elvégre kiváló kommunikációs készségre tettem szert az üzleti életem során.
- Örültem, hogy benéztél Alex. - mosolyodok el, és mikor összevakarták, megfogalmazódik bennem, hogy talán ideje lenne hazamennem, és egy takarító brigádot engedni az irodámban... Talán Nathant is fülön tudom csípni, hisz nem jönne rosszul ráereszteni a fiúra.
Boldog gondtalan napok követik egymást... Talán túl nyugodtak is... Miután Nathant elküldtem a halál ama bizonyos csont nélküli végtagjába, végre nem potyognak be idióta mamlaszok az ajtómon, és foglalkozhatok az unalmasabb társadalmi élettel is, amit muszáj néha megcsillogtatnom. Az oroszok törlesztenek, a fogadások így a nyár közeledtével sűrűsödnek, nekem pedig kelletlen, de sorra kell megjelennem rajtuk.
Lelki békém nem is lehetne idillibb, mikor kiszállok a kocsiból, és kedélyesen invitálom a legális üzleti partnereim és befektetőim a privát póker asztalom felé, majd megfáradt sóhajjal veszem az irányt az irodámhoz. Menet közben meglazítom szmokingom, a rettenetes klisé darab után semmihez nincs kedvem, mint egy pohár tömény társaságához, és némi csendhez. Erre amúgy is fél, egy órám van csak, amíg megérkezik a másik asztaltársaságom.
Vágyaim és a valóság még így is szöges ellentétben áll egymással... Felfelé menet nekem ront egy osztó, hogy valami hamiskártyás hazardírozik a hetes asztalnál, a biztonsági főnökömhöz zavarom, ő talán képes diszkréten is rendezni egy ilyen kényes témát. Ezek a buzgómócsingok roppant idegesítőek. Akkor se jegyzem meg az arcát, ha lefele tapos, oldalra könyököl, felfelé pedig ezres nyelvcsapásokkal nyal nekem...
Elindulok a női részleg felé a bordélyházban, annak a pár kinyalt ficsúrnak, akik velem tartottak színház után, elkélne egy kis könnyűvérű társaság... Szokatlan felfordulás zavar meg gondolataimban. Valami éktelen perpatvar az átellenes szárnyból... Mi a franc... Ha ekkora a buli a bordélyházba, még az üzleti partnereim elállnak az üzlettől. Túl kényes ficsúrok ehhez, de persze... Ők se vetik meg a diszkrét és kifinomult numerákat... Csak a máz más, amivel leöntötték őket...
Befordulva a folyosón érdekes kép fogad. Magasba szalad egyik finom ívű szemöldököm a látványra, hogy Nathan próbál csitítani egy őrjöngő fickót, visszatérő vendég, láttam már párszor az arcát... A karcsú kacér kis szőke tündérem a múlt heti kölyköt próbálja megtartani, kevés sikerrel, és egy zavart bamba biztonsági azt se tudja hova kapjon.
Közelebb érve megköszörülöm a torkomat, Nathan elsápad és elkezdi elvezetni az őrjöngő vendéget, a melák értetlen nézi a két ribanc harcát, én pedig jót mulatok rajta.
- Mi a bolhacirkusz tárgya? - érdeklődök selymes hangon. Alex kissé megakad a káromkodó marakodásban, a szőke kis tündérem pedig készségesen húzza ki magát.
- Megtámadta a vendéget uram... Ez... Mi is csak most értünk ide... - zavartan cincogja, no igen, megesik hogy a dühöm a hír hozóját sújtja, de ez most nem az a nap.
- Támadta? - vonom fel lekezelő gúnnyal szemöldököm, és Alex felé pillantok, aki hangos "hnnnh" -el magyaráz valamit, és akire végre ráugrott a mamlasz, és próbálja befogni a mocskos kis száját a további szitkoktól, bezsebelve pár harapást, mire a kis szőkém tovább vörösödik. Ez aztán igazi támadás lehetett...
- Megharapta a...
- Harapta a jó édes anyád! Az a... - csendre intve felkuncogok.
- Képzelem...
- De... De elintézzük! - szabadkozik pánikba esve, én pedig megcsóválom a fejem.
- Pont ráérek magam is... Te inkább indulj, és próbáld kiengesztelni azt a vén faszt, mert ha nem fizet, az a te adósságod lesz! És küldj pár lányt az asztalomhoz... - mordulok fel, és előzékenyen intek a mamlasznak, hogy húzza csak szépen vissza a szobájába a kölyköt, ne itt a folyosón parádézzunk.
Miután bependerítette a mamlasz a kölyköt az ajtón, kényesen körüljárom a szobát, meg is találva az egyik éjjeliben amit keresek. Lánc, bilincs, ring-gag, mi kell még?
- Én nem csináltam semmit! Az egész az ő hibájuk! És különben is... Eressz már te rohadt gorilla, vagy... Nhh... - rosszallón húzom össze a szemöldököm mikor a levegőt is a portékámba folytja. Még az hiányzik, hogy telis-tele legyen ujjlenyomatokkal a csinos pofija...
- Ki innen! - morranok fel, és kényes finom mozdulatokkal elkezdem lefejteni a hószín szmoking kesztyűt kezemről. Kár lenne összemocskolni... A fújtató kurvára pillantok, milyen elragadó....
- Fel akarod hívni magadra a figyelmem? Sikerült. - ragaszkodó kis szuka, biztosan hiányoztam... Kitörni készülnének belőle a szitkok, de elé lépve mutató ujjammal sikerül elapasztani őket. Néhány pillanatnyi farokméregető farkasszem meresztés után kezem tovább mozdul torkára, és acélos szorítással fog rá. Két elszánt mancs próbálja lefeszegetni nyakáról ujjaim, csekély sikerrel, nem egy karmoló vadmacskával volt már dolgom, ha nagyon erőlködik legfeljebb fájdalmasabbá válik a procedúra.
- Cssh... Tudod jól, hogy nem vagyok vevő a hisztire. - kezdem el lefele vezetni gigájába kapaszkodva, szövegelne a szentem, de hát épp a hangszálait satuzom. Lássa kivel van dolga, másik kézzel felkarjára fogva segítek én neki térdelni, nehogy a kezembe maradjon valami banális megbotlásból a gégéje.
- Ne segíts... Kitalálom hol akadt el a projekt... - mosolyodok el, és nekilátok kibontani magam a szmoking nadrágból, hát ezt a ruhadarabot bizonyosan nem erre találták ki...
Tiszta szerencse, hogy szadistaként már az kellőképp bizsergető és izgató, hogy körmeit az alkaromba vájva próbál köhögve, vagy inkább hörögve szabadulni, hogy még a könnye is kicsordul az erőlködéstől. Kényesen érintené az egomat, ha netán megzavarna hogy kire kell erektálnom. Ez az egyik előnye, ha valaki nem épp romantikus alkat.
A fél merev szörnyeteg látványára minden erejével igyekszik megfojtani magát általam, hát szabad ilyet? Magam után húzom azon a fél méteren, amíg kényelembe helyezem magam az ágy szélére ülve, egy makacs kurváért nem fogok görnyedni, hogy rávegyem a szopásra. Most már igazi pánik kezd körvonalazódni a tekintetében, ez pedig a rutin szerű büntetésen túl kezd kimondottan izgatóvá válni. Másik kezem az acélos szorítással szöges ellentétben kezdi finom cirókokkal feltérképezni vonásait, arcéle, ajkai vonala... Csak ne lenne ilyen fürdős kurva, aki sír mindenért. Hüvelykujjam megakaszkodik alsó ajkába, a finom mozdulat, hogy próbálom megnyitni az utat, csúfos pofonba csattan, ami lehet kicsit talán túlzás azért a szelíd harapásért... De nagyon jól tudom, hogy a kölyök nem a fogát próbálja rajtam, hanem a hatalmát. Hatalmi kérdésekben pedig nem létezik túlzott megtorlás.
- Na még egyszer... - derűs nyugalommal, okító hangon simítok újra az alsó ajkán. Talán egy gyors erődemonstráció rövid távon hatékony lenne, mégis nagyon jól tudom milyen lélektani hadviselés egy szelíden somolygó szadistával diskurálni, és amúgy sem képes kihozni a sodromból még.
- Ez csak az ujjam... - noszogatom megalázó mód okító hangon, és újra bekéredzkedek szájába. Nem akaródzik engednie, nekem pedig nem akaródzik tágítani tőle.
- Kötözzelek inkább ki, és küldjem végig rajtad az összes vállalkozó szellemű vendéget? - remeg a tehetetlen dühtől, és rendkívül egyértelmű "inkább kúrd seggbe magad" gesztussal enged az ujjamnak.
- Megy ez kérem... - engedek kissé a torkán feszülő szorításon, hogy netán még esélye is legyen tátani a száját. De nem tátja... Rosszallón csóválom meg a fejem, nekem egy órán belül jelenésem van. Megcsiklandozom nyelvét, és szorulnának ujjamra a fogai. Felszusszanok, csitul. Ügyes fiú... Lassan kihúzom az ujjam takarosan összemaszatolva csillogó nyállal a száját, és lekeverek még egy pofont. Ez már-már nekem fáj, hogy a nyakát tartó kezem akadályozza meg benne, hogy a fal adja a másikat.
- Ezt jó előre, hogy ne csinálj hülyeséget. - belemarok hajába ágyékomhoz húzva. Hát létezik izgatóbb egy fuldokló, szenvedő arcú makacs kurvánál, aki most épp combomra támaszkodva próbál ellentartani?
Eleresztem torkát, szerencsére jobban leköti élvezni hogy újra kap levegőt, és remegő ujjakkal tapogatja a nyakán hagyott ujjlenyomataimat, semmint azzal foglalatoskodna, hogy a bilincsért nyúlok. Az első kezénél pártol a meglepetés ereje, a másodikat pedig nem olyan nagy kihívás begyűjteni a haját eleresztve.
- Eresszen... Maga... - hopp-hopp... Ez nem pont úgy sikerült hang lehetett ahogy szánta.
- Kíméld a hangszálaid, inkább... Várj, segítek... - mézesmázos mosollyal nyújtom felé a szájpecket, hát persze, hogy elhallgat, és előre bilincselt kezekkel esetlen igyekszik hátrálni. Ugyan már... Hálás is lehetne, hogy gondolok a mélytorok nyelő reflexéből fakadó oktalan büntetésre, és inkább megelőzöm, hogy riadalmában koccanhassanak a fogai.
Najó, ehhez fel kell kelni, nincs mese... Nem túl szórakoztató egy megbilincsel kölyköt lefogni, de a szükség nagy úr...
- Nagyra tátsd... - mordulok egykedvűen mikor sikerül annyira besatuzni a kúszó-mászó szökevény fejét a combjaim közé, hogy relatív nyugalmi állapotba kerüljön, de miért is csinálná? Még jó hogy nem az első vadmacska akinek letöröm a karmait... Összecsippentem orrcimpáit, így panaszos nyöszörgéssel, de kénytelen levegő után kapni, ami pont elég, hogy bár nem elsőre, de másodszorra a szájába szuszakoljam az eszközt, és fájdalmas agonizálása közepette a megfelelő módon be is igazítsam szétfeszítve a harcias fogsor közé. Persze lehet a fel-fel támadó menekülési kényszer inkább szól a farkamnak, ami most hogy combjaim közé satuztam a buksiját, érdeklődve cirógatja meg éledezve arcát.
- Pont így gondoltam! - elégedett mosollyal kapaszkodok a felkarjába, hogy szégyenszemre visszavonjam az ágyhoz. A láncot nyakára kattintva ülök vissza, lezseren térdeimre támaszkodó alkarral pimasz mosollyal szemlélem, ahogy kínlódva ráeszmél, hogy hiába maga előtt bilincseltem meg, az eszköz nyitját nem éri el így.
- Nem azért hagytam itt a kezeid... - szólok rá közelebb húzva a láncnál fogva. Áldom az eszem, hogy nem szervenként értékesítettem. Van valami egzotikus szépség a mozgásában, ahogy keserű daccal engedve esetlenül közelebb araszol, bizonyosan gyilkos pillantását tehetetlen ingerültséggel szegezve a földre, hogy még a megtörtsége élményét se adja meg. Egyszerűen farokállító a természetes őszinte kiszolgáltatottsága. Nem mesterkélt erőszak egy tapasztalt kurvától, akinek végső soron teljesen mindegy már mit is tennék vele, komolyan belereccsen minden egyes megalázó mozdulatomba.
A pórázzal kényszerítem, hogy támaszkodjon elém alázatos főhajtással, és rátaposok a két csuklója között feszülő láncra. Finoman csörren meg a nyakába a másik lánc, ahogy a rögtönzött pórázt tartó kezemmel emelem feljebb állát. Nem fogom megkapni a tekintetét, ahhoz még túl sértett, túl büszke, és arrogáns... Lehajolok arcához, bizonyosan roppant kínos lehet, hogy máskülönben le is köphetne, de most teljesen lefegyverezett kéjtárgyként játszhatok vele.
- Azért hagytam itt a kezeid, hogy majd ha az alapokat megtanultad, kézimunkázhass egyet. - dorombolom elégedetten a fülébe, és a nyakán feszülő lánccal szándékos lassúsággal húzom ágyékomra, és vezetem a farkam szájába. Legyen a büntetése része, hogy minden pillanatra, minden négyzetcentiméterre hagyok neki elég időt, hogy felfogja, tudomásul vegye, és tehetetlen fájdalommal, de elfogadja, hogy bizony, most egy faszt nyomatk a szájába, és az egyetlen dolog, amivel védekezhetne, nyelve makacs ellenfeszülése, számomra csak gyönyört tud okozni. Ez egy kurva dolga, örömöt szerezni. Méltatlan hisztije elfullad, mikor kellemes borzongással feszítem torkának a farkam.
- Orron át... - javasolom rideg közönnyel, mielőtt a farkamba fullasztaná magát, és tarkójára fogva erélyesebb mozdulattal nyomom le magam a torkán. Beleborzongok a nedves forróságba, és a lüktetésbe, ahogy küzd a nyelő reflexszel, és a hányingerrel.
- Cssh... Lazíts inkább. Ha lehánysz, kénytelen leszek ténylegesen megbüntetni. - nehéz megállni, hogy ne legyen egyenesen vidám a hangom, és ne mosolyodjak el a gondolaton. Nagyon is kedvemre lenne elverni, és újra megerőszakolni... Csak hát idő szűkében vagyunk...
Torkára simítom alulról a kezem, elkezdek lökni a feszült szépség szájába, és kiélvezem, hogy tapintani tudom saját farkam mozgását...
|
- Nem tetszik az ajánlat... Arról nem is beszélve, hogy nem veszek be olyan elosztókat az üzletbe, akik többet fogyasztanak, mint az összes vevőjük együtt véve. Ha most nem szeretnél keserves kínok között a falat kaparva fetrengeni hetekig, akkor használod az eszed, és megpróbálsz a kedvembe járni.
Súly szegez az asztalnak amitől szabadulni nem tudok. Eszmélni sincs időm már tépi le rólam az anyagot, ujjait pedig olyan helyre játssza, ahová nagyon nem kéne. Micsoda szörnyeteg az ilyen, aki ahelyett hogy fegyverrel fenyegetne, a farkát helyezi előtérbe? Ha pisztollyal kéne szemeznem, tutira összecsinálnám magamat, nem arról beszélek hogy nem, de azt a szituációt legalább fel lehet fogni, Lehet kezelni, nem úgy mint ezt.
Nyikkanva éled fel bennem az erősödő menekülési hullám,de sajnos gyorsan leveri lázadásom a tarkómra marva. Durván tép ujjaival rendezett frizurámba, amiért mást, más helyzetbe már szájba vernék. Ez esetben viszont a látóhatáromon kívül történő dolgok jobban aggasztanak. Mintha egy szörnyeteg táborozna mögöttem, förtelmes erejét fitogtatva, készülvén a felfalásomra.
- Bármilyen szűk is a segged, hogy heroinon és aranykalitkába tartsalak, ahhoz biztosan kevés... - magyarázza, mielőtt még rám eresztené a poklok poklát.
Hiába hiszem azt, ennél rosszabb már nem lehet, ennél jobban már nem kínozhat meg. Ő mégis képes olyan rejtett kínokat előásni, amiktől ösztönösen görcsbe rándul a testem.
Érzem az ujjait, a kellemetlen fesztő érzést. Kívülről szinte látom magamat az asztalon feküdni, mint valami rossz pornófilmben a titkárnő szuka, aki durván meg lesz rakva perceken belül….
Azt hiszem itt kap el az első roham. Kétszeres erővel próbálok szabadulni, de a matatása ettől csak erőteljesebben kínoz. Tehetetlenségemben egyszerűen elsírom magamat. Tudom nem túl férfias, de ebben a kétségbeejtő helyzetben már nem tudom kezelni az érzelmeimet.
##########
A pániktól és a tortúrától már reszketve, reménykedem a végében, de hamar tudtomra adja, még csak most kezdett bele. Igazi szadista veszett el benne, mert húzza a dolgot, élvezkedik rajtam mint macska az egéren a felfalás előtt…
Az eddiginél nagyobb dologgal közeledik felém altájon. Azonnal a hisztéria határára sodródom, nemmintha eddig nem akartam volna szívinfarktust kapni…
Túl nagy a pánik bennem, a drog meg persze mindezt még halálfélelemmé turbózza fel. Tisztában lennék vele józanul, egy fasz képtelen halálra döfni, most mégis úgy érzem az életemre törnek. Kapálózva, esetlenül vergődöm, leverve minden kezem ügyébe kerülő dolgot, Hátha így könnyebb lesz szökni hogy tisztára pucolom a bútort…Hát persze hogy nem!
- Tiszta mázli, hogy keményen szeretem... – szólal meg vészjóslóan.
Egy pillanata megállok a kepesztésben hogy értelmezzem a szavait. Még a vér is megfagy bennem, csak vad fújtatásom tudatja velem, nem, nem most kaptam agyvérzést, csak a sokk ütött ki rajtam.
##########
Jobban jártam volna a boldog tudatlansággal a drogtúladagolástól vagy egy szimpla kis eszméletvesztéssel, mint azzal hogy tudatomra ébredek a kábulatból, amit a megerőszakolásom elkerülhetetlenségének megértése végett kaptam.
Nyüszítve, könnyem nyelve kapok még egy utolsó levegővételért mielőtt döf.
Csillagok milliói bimbóznak ki szemeim előtt a fájdalom hatására. A kín éles, és hatalmas. A gerincem mentén száguldva söpör végig rajtam.
Elveszítem maradék önuralmamat . Felzokogok, a brutális bánásmódra. Kezemmel próbálom menteni magamat, a fájdalom kiindulópontja irányába kalimpálva. Bemérni sem tudom pontosan hogy helyezkedik el mögöttem a férfi mert minden egyes lökésével felzaklat.A próbálkozást hogy levakarhassam, mégsem adom fel, bármennyire is éget vagy feszít. Reszketeg végtagomra azonban lesújt vasmarka, hogy hátam mögé csavarva regulázza meg. Kiáltva vonaglok meg, szinte már várva mikor reccsen megadóan a vállízületem.
Sosem csináltam még ilyet, de a fuldoklás és a sírás közepette már nem tudok gondolkodni. Könyörgök neki, eresszen. Nem akarok már semmi mást, csakhogy legyen vége….
##########
Lendületemből rendesen vesztettem,az adrenalin ennek ellenére továbbra is tombol az agyamban. Fájdalmamban az asztalt kaparva átkozom az embert aki még mostanra sem fejezte be az alázásomat.
Nyögve mozdulok meg újra, mit kivásnak tekintve jobban az asztalba döngöl. A súrlódástól úgy érzem szétszakadok. Valami forró csordul végig a combomon térdem irányába. fokozott mozdulataira.
Hátracsavart kezem zsibbasztóan sajog a durva fogástól. Annyira fáj, az aktus, majd belepusztulok. Sőt, lassan már azt kívánom bár pusztulnék bele….
A legrosszabbat persze a végére tartogatta. A hajamat elkapva, kissé meg is tépve azt, egy állatias hördülés kíséretében élvez belém.
#########
Zúg a fejem a beállt mozdulatlanságtól. A zihálásom azonban nem marad abba. Percekig csak erre az egyre tudok koncentrálni, mert annyira reszketek, hogy amint mozgatni kezd a már ” megszokott” asztalba passzírozott pozícióból kis híján a földre zuhanok.
Végül ő maga térdeltet le a földre. Nincs bennem ellenállás, ameddig nem látom szemem sarkából mozdulni testét irányomban. Hőkölni próbálok a szorításából. Megint megtalál kapaszkodni a hajamban. Izmaim görcsös rángatózása a menekülésre azonnal jelez, nem fog összejönni. Így nem tehetek mást, tűrök.
Közelebb hajol arcomhoz. Nyöszörögve akarok kitérni előle,Ő viszont tart, és csak szuggerál azokkal a hideg szemeivel.
- Tetszel nekem... – mosolyog rám, szabad kezével cirógatva az arcomat, azután visszaegyenesedik.
A gombóc bejelentésére mi torkomat feszti azonnal megdagad. Elkap a zokogás.
Legyőzöttnek érzem magamat és sérültnek. Az a ragadozó egyszerűen letepert, most meg győzedelmi tort ül látványos pöffeszkedéssel a leigázott testemen.
#########
Csak a matatása töri meg a csendet, ami beáll a szobába. Nagyjából rendeződik a légzésem, de a lelkivilágom korántsem. Megsemmisülten, lesütött szemekkel várom a következő pofont, a golyót a fejembe. Fel se tekintek rá igazán, mit keres az asztalánál, a fantáziám véres, brutális képekben gazdag ötleteket hány elém, amivel bőven megelégszem.
Egy erőteljes szippantás hangjára, viszont odakapom a fejemet. Ekkor esik le, hogy nem gyilkos fegyver után kutat, hanem porciózott magának egy kellemeset a porból. Kipislogva a könnye a szememből, tátott szájjal nézek rá. Képes kikapcsolni az agyam az ismerős és kellemes mozdulatsor láttán. Pillanatra átmegyek alfába, de mikor rám tekint és elmosolyodik, újból húzódozni kezdek tőle elfele.
-Gyere közelebb.- invitál, de eszemben sincs. Inkább tépje ki a hajamat, de közelebb nem megyek ! Gondolom, mielőtt valóban meg nem húz maga felé. Térden csúszva kínlódok közvetlen a lába mellé. Nem tetszik a közelsége, főleg hogyha egyenest magam elé tekintenék, ágyékával kellene szemeznem.
-Kérem, ne… ne …- nyöszörgöm elcsukló halkan. Már nem tépi a hajamat, csak a kezét pihenteti a fejemen, de ez hasonlóképp nem kellemes érzés az adott pillanatban.
-Css…- csitít le, de ennek hatására nyugalom helyett a sírás akar feltörni belőlem. - Nem kell a műsor.
Keze mozdul az asztal felé, hogy leemeljen róla valamit. Nyüszítve kezdek bele , utolsó imámba ameddig meg nem pillantom, amit a combjára fektet. A papiroson ott csücsül nagy lezseren egy adag csinos porcsík.
Pislogva méregetem, továbbra is remegve a megpróbáltatástól, a látványosan felkiált finomságot.
-Gyerünk. Tudod te hogy kell…- mosolyog rám nagyvonalúan. Fellobban bennem a düh. Szemen kívánnám köpni, vagy darálóba dugni a mocskos farkát… Mégis a lehetőséget visszautasítani nem merem, hiába jelen pillanatba nyelni is alig tudok a gombóctól ami azóta is a torkomba kapaszkodik.
Lassan hajolok rá az anyagra, egyik orrlukam befogva.A lehetőség maga, nem is lenne rossz, amennyiben mindez meg nem történik… és nem érezném úgy hogy fejet kell hajtanom most előtte. Jóformán ennyi erővel meg is köszönhetném neki a seggbeakást….
Miután felszippantottam a cuccot, lekezelően még megsimogatja a fejemet, aztán hívja az egyik gorilláját az eltakarításomra.
-Örültem hogy benéztél Alex.- Mosolyog rám búcsúzóul.
A nagydarab a hónom alá nyúlva emel talpa. Persze megállni most sem tudok. Mint valami rongybaba csuklanék össze ha nem tart meg. Szégyenemre ő segíti vissza rám a nadrágomat mi ráadásként gomb nélkül, nem nagyon képes funkciója teljesítésére.
Végül ketten visznek ki, úgy ahogy nadrágban. A folyosó közepén járhatunk mikor a drog beüt. Méghozzá annyira hogy pár ingatag lépés megtétele után, befordul a szemem koponyám irányába én meg egyszerűen elvesztem a kapcsolatot a külvilággal.
#########
Ismereten szobában ébredek. Valaki az arcomat veri, így térítve tudatomhoz. A férfi alakja homályos, és cseppet sem ismerős. Nem a szőke ribanc az biztos, mert nagyobb termet, a haja pedig sötét.
- Hé ! Kölyök!.... Jól van, magához tért, nem kell orvos.- magyarázza valakinek akit nem látok. Annyira kótyagos a fejem, elfordítani sem bírom.
Innentől nem szól egy szót se csak matat, de zsibbadt tagjaimat egyáltalán nem zavarja hova nyúlkál, csak nagyon halványan érzem őt. A fejemet forgatja, arcomat nézi majd lepakol két kenőcsöt az éjjeli szekrényre, rászól az ismeretlenre ,maradjon itt figyelni rám, aztán elmegy.
##########
Néha magamhoz térek, de szinte azonnal vissza is alszom.
Ébredve mázlimra, azonnal teletömnek fájdalomcsillapítókkal, a krémet meg a kezembe nyomják az éjjeliről. Nem tudom mit kezdjek vele,egészen az első vécére menetelig, mert akkor megértem honnan ered azaz irdatlan nagy fájdalom amitől jóformán lángol a testem.
A szőke ribanc ápol úgyahogy, mint múltkor, de ahogy telnek a napok egyre kevesebbszer jön. Nincs óra, az ablak előtt a függöny a nap minden szakában el van húzva, ezért meg nem mondanám egy nap, kettő vagy több ameddig lábadozom.
Csak mikor már normálisan járni tudok, akkor szabadatnak rám egy orvost megvizsgálni, és akkor kapok újra ruhákat is. Addig mászkálhattam meztelen, bár őszintén megvallva egyáltalán nem zavart, mert a kínlódás eléggé lefoglalta a figyelmemet.
A vizsgálat kellemetlen, szerencsére négyszemközt zajlik és nem sokáig. Felír még egy krémet, egy másfajtát, de bejelenti, dolgozhatok.
Hatalmas törést okoznak a hallottak, s nem sokra rá már letargiában fetrengek az ágyban a párnámat öklözve dühömben. Azt nem volt nehéz megértenem a főnökkel töltött „ megbeszélést” követően: vagy alkalmazkodok, vagy belepusztulok, viszont a dolog valódi jelentését az alkalmazkodásnak eddig még nem tudatosítottam magamban.
Az egóm romokban, a testem már javul de azt sosem felejti, jártak már benne, ahogy én sem. Az ellenségeimnek se kívánnám átélni azt a borzalmat, ami várhatóan hamarosan újra bekopogtat hozzám….
#######
A betanításomat elméleti részét egy délelőtt alatt zavarja le a szőke ringyó.Rendesen felforgatta a gyomromat, és hiába ajánlgatja már napok óta, lessek bele az általa hozott videókba, nem visz rá a lélek. Azt magyarázza most nagy hévvel,gyakorlatban majd rájövök a dolgok mikéntjére és megtalálom a magam stílusát. Anyád !
Rohadt nehéz vissza tartanom a rókát… Mikor bejött reggel a kis buzi, a gyakorlati szemléltetést akart tartani, de elég volt fenyegetően ránéznem egy határozott NEM kíséretében, azonnal meggondolta magát. Gyakorlati… majd az lesz gyakorlati ahogy egyesével nyomom le a torkán a segédeszközöket amiket olyan nagy gonddal bepakolászott a szobámba.
- Mi van ha nem akarom hogy használják… azt…- mutatok fintorogva a velem szemező ostorra. Csupa durva cucc.. mind fekete vagy bőr.Egy csinos lánnyal megspékelve talán még érdekelne a dolog, de jelen pillanatban csak rémiszt.
-Azt nem te mondod meg mit akarsz és mit nem.
-Beleszólásom csak lehet az istenért?!- hördülök dühödten az elkeseredéstől.
- Nem.- válaszolja szárazon.
-Kurva életbe !
- Ne káromkodj. A vendégek nem szeretik…- kezdené megint a rizsát de felfújva magamat hamar távozásra bírom. Még annyit hozzám vág az ajtóból, nézzek bele a videóba, ha jót akarok magamnak, azzal elsiet.
Távozását követően első dolgom elpusztítani a DVD-ket. Nem akarom tudni, nem akarom látni… nem akarom csinálni!
Foggalmam sincs hogyan ússzam meg a dolgot… talán egy mély levegő szem becsuk és lecsúszik mint egy nyamvadt pirula…. De ebbe a verzióba belegondolnom is förtelmes…..
|
Komolyan? Miért? Hát szoktam én viccelni? Megragadom nadrágja elejét, és felmerül a kérdés, egyáltalán miért is kaphat ruhát... Ezen változtatni fogunk...
- NE! Nem vagyok kurva! - én meg nem vitázok ribanccal arról, minek tartja magát. Reccsenve adja meg magát a ruha anyaga, és igen érdekes műsort prezentál. Készségesen felpucsít az asztalra, amin el kell mosolyodnom, még hogy nem kurva...
Ha hátulról szeretnéd, nekem aztán nincs ellenemre... Visszanyomom az asztalra, felnyekken, ez a hang már kezd közelíteni ahhoz amit kedvelek. Nem is baj, hogy a kölyök esett ma be az irodámba, az utóbbi időben sokkal jobban preferálom egy nyúzható férfi nyüszítését, mint egy hisztis nő sivításait.
- Hasztalan a szánalmas kis vergődésed. - biztosítom megnyugtatásul. Ágyékom nekifeszítem, feszes, kemény, tökéletesen fog rajta csattanni a kezem azt hiszem... Megremeg a kis kurva a mozdulatra, mindjárt gondoltam, hogy szereted ezt, nem igaz kicsikém? De milyen jó vagyok ma mindenkihez...
- Nem szükséges a nehezebb utat választanod. Amennyiben hajlandó vagy megnyugodni… - akár megelégszek kezdetnek egy mélytorokkal is...
- Szemétláda…. Eresszen el… megszerzem a tartozást kérem, csak eresszen el… - milyen gyors váltás...
- Nem tetszik az ajánlat... Arról nem is beszélve, hogy nem veszek be olyan elosztókat az üzletbe, akik többet fogyasztanak, mint az összes vevőjük együtt véve. Ha most nem szeretnél keserves kínok között a falat kaparva fetrengeni hetekig, akkor használod az eszed, és megpróbálsz a kedvembe járni.
Megreccsen a nadrág, mikor határozott mozdulattal megrántom, és enged is annyira, hogy lejjebb húzzam az alsóval együtt. Ujjam azonnal becsúszik a két félgömb közé, rámarva tarkójára nyomom le, mert megint megindul a ficánkolhatnékja...
- Bármilyen szűk is a segged, hogy heroinon és aranykalitkába tartsalak, ahhoz biztosan kevés... - tapintásra meg tudok bizonyosodni róla, hogy ezidáig nem sűrűn kefélték meg.
Amíg megpróbál kiköpni egy tűzőgépet, én kipattintom ingem két felső gombját, majd sliccem következik. Fél kézzel még mindig a tűzőgépbe gyömöszölve cirógatom végig a remegő testét, hidegen hagy, hogy hangulatba hozzam... Nem érek rá se a romantikára, se nem fogom elkényeztetni, szokja a használatot, arra van. Nekem azonban nagyobb szükségem van rá, és a lázas forró, leizzadt ruganyos test felfedezése a készséges kényeztetés helyett is elegendő arra, hogy néhány percnyi ismerkedés után kellő érdeklődést tanúsítsak övön alul iránta.
Tenyerembe köpve veszem kézbe magam néhány simítás erejéig, majd az egyre jobban ziháló és pánokoló kölyök kínzására eresztem a vadállatot, ami eddig nadrágomba őrjöngött. Odaillesztem férfiasságom feneke két partja közé, és játékosan dörgölöm meg a görcsösen összeránduló kis lyukat. Zene füleimnek a kínkeserves nyüszítés, amivel felzokog, őstehetség... Nekifeszítem magam a gömbölyűn pucsító idomoknak, ide egy zabszemet is kihívás lenne beszuszakolni...
- Tiszta mázli, hogy keményen szeretem... - konstatálom a heves ellenállását derűsen a fülébe lehelve, és csípőjére marva rántom a farkamra, most már igazi zokogást kényszerítve belőle.
Élvezettel sóhajtok a farkam köré ránduló görcsös lüktetésre csípőjébe maró ujjakkal nyögöm a gyönyört, ami végigbizsereg testemen. Kár lett volna ezt az élvezetet Nathan puha pöcsére bízni, elveszett volna a zamata... Hátracsavarok egy kezet, ami koordinálatlan próbál felém marni, ezzel is kényelmesebb és fájdalmasabb fogást találva, és megadva azt a kegyet, hogy végre levegőhöz jusson az asztallapból, és csalogasson a fájdalmas artikulálatlan könyörgésével. Olaj a tűzre...
Keményen kezdek el lökni, kéjes borzongással és ösztönös brutalitással remegve bele, hogy lassan a saját vére síkosítja, és minden mozdulatom őszinte, elfojthatatlan fájdalommal teli hangokkal kínlódja meg. Valósággal elbűvölő a szemembe, hogy remegve, zokogva borítja romokba az asztalt, talán még a karomnyomait is a fába vájja, miközben kefélem. Izgatóbb akarva se lehetne a sok műribanc után, akik talán azt se érzik már a nap végére, hányadik farok jár bennük... Olyan eleven, olyan tüzes, hogy a hirtelen feltámadó érdeklődésem még engem is letaglóz.
Minél jobban küzd, annál jobban marok rá, annál masszívabb fogással húzom csípőjénél, és annál keményebben lökök, hogy a végén arra eszmélek, hogy egy morranással a csapzott tincsekbe markolva élvezek a szűk forróságba, fájdalmas szükséggel, őrjítő muszájjal...
Nem szokásom így elragadtatni magam, a kellemes zsibbadtság helyett felpezsdülten szusszanok, mikor kihúzódok belőle, fuldokolva próbál szabadulni, váratlan marok át felkarjára, és rángatom fel az asztalról. Úgy fest megállni képtelen, képzeletbeli szörnyekkel hadakozik, mert engem nem ér el a kalimpálásával, hát hagyom lerogyni magam elé, amíg letörlöm magamról a vért, és elcsomagolom a farkam. Egy szusszanással terpeszkedek el a bőrszékbe mellette, és megakasztva a pánik szerű menekülésében kapaszkodok a hajába, feszítem hátra fejét. Jól áll neki a pofonokról feldagadt arc, a kisírt szemek, és az összetörtség... Közelebb hajolok, fordulna el, de szilárdan tartom, eszembe nincs romantikus nyál-cserézni, egy jó menet erre még nem indok...
- Tetszel nekem... - mosolyodok el szelíden, másik kezemmel játékosan becézem végig arcát. Visszaegyenesedek a halkan zokogó kölyöktől, derűsen kotorva a fiókba, és kezdek el kimérni két takaros adagot, ha már az előző maradékát széthintette vergődésében a szőnyegemen. Megérdemli, és igen csak megtisztelem, hogy ezúttal vele tarok, kevesen mondhatják el, hogy a társaságukban felrántok egy csíkot, és remélem, ezt legalább értékeli...
|
-Mi a faszt csinált veled eddig Nathan? –kérdezi, nyakam erélyes szorongatása közben.
Fogalmam sincs kiről beszél, mivel az itt töltött napjaim nagy részét alvással töltöttem.
- Kih? Nem kell ennyire felkapni a vizet... Fogalmam nincs miről beszél, és egyébként is... – magyarázkodom, újabb bonyolult szökési manővert végre hajtva mi sajnos csúfos vereségbe végződik.
- Tehát... Hány faszt szoptál az elmúlt egy hét alatt, ha nem túl indiszkrét a kérdés? – Vált át egy olyan témába ami képes gondolatilag is rendesen felzaklatni. Még hogy, Én, faszt,?! Megvan ez húzatva!
- Hát maga teljesen hülye!
Ezzel persze csak olajt öntök a tűzre. Kis fuldoklást követően visszataszajt a munkafelületre. Most először örülök annak hogy fekszem a lapon, mert őszintén nem biztos hogy megbírnék állni a lábamon.
- Úgy tűnik, akkor engem ér a megtiszteltetés, hogy beavassalak újdonsült munkakörödbe, szerény intézményünkbe, mint hímkurva. – közli jó kedélyűen majd még ki is röhög.
Felkönyökölve nézek rá dacosan. Arcon bírnám köpni, pedig tartok tőle, nem is kicsit. De buzgólkodik bennem a férfibecsület.
- ...és úgy fest ezek szerint engem ér a megtiszteltetés, hogy...
- Maga aberrált fasz! –vágok közbe, amit ő egy pofonnal meg is jutalmaz. Ekkorát még sosem kaptam….
Cseng a fülem, a fájdalom pedig először csak zsibbadás formájában mutatkozik meg. Még a szemem is bekönnyezett tőle. Szerencse hogy a számba nem aggattam piercinget, mert valószínű azt most ezzel a lendülettel kiműtötte volna nekem.
-Én beszélek. Tehát engem ér azon megtiszteltetés is, hogy felavassalak, de ezzel azt hiszem rosszabbul fogsz járni. –magyarázza, de közben végig mosolyog. A hideg ráz ki ahogy felfogom hogy komolyan gondolja.
- Ez most valami morbid eljárás ugye? Nem gondolhatja komolyan….- nyögöm zsibbadt szájjal. A mosoly letörölhetetlen a szájáról, s ez nem sejtet semmi jót.
Közelebb hajolva kap a nadrágom elejére, és annál fogva húz az asztal szélére teljesen.
Megint vészesen közel kerül az arca az enyémhez.
Megfordul a fejemben hogy lefejeljem, de túlzottan elevenen él még bennem az a pofon.
-NE! Nem vagyok kurva !- kiáltom el magamat, mikor már túlmegy egy határon.A nadrágom gombja pattanó hangon adja meg magát a festésnek. Azt viszont nem várom meg mg kihámoz belőle Kitalálom ha őt nem tudom ellökni, majd én átmászok az asztalon a túl végre és úgy veszem fel a nyúlcipőt.
Odáig el is jutok hogy kis teret teremtve magamnak a hasamra fordulva, megpróbáljam magamat négykézlábra küzdeni, de a drog közbeszól. Úgy megszédülök, hogy erőt se kell kifejtenie nagyon a dögnek ahhoz hogy visszalapítson a bútorra. Nyögve fújtatok fel a hátamra nehezedő súlyra.
-Hasztalan a szánalmas kis vergődésed.- duruzsolja, közvetlen a fülem mellett, ágyékával közelebb osonva fenekemhez, míg végül belém nem ütközik. Tudom hogy ruha van rajta…mégis tisztán érzem merre lapul a farka, főlek mivel ahogy jobban rám tehénkedik szándékosan nekem dörgöli magát.
Összerándulva folytok el magamban a nyüszítést, helyette inkább az asztalt kaparászva, próbálom kezelni a tehetetlenségem révén felgyülemlett feszültséget és félelmet.
- Nem szükséges a nehezebb utat választanod. Amennyiben hajlandó vagy megnyugodni… - kezdene neki a prédikációnak, de mint ahogy a sarokba szorított állat úgy én is támadok, ahelyett hogy fülem-farkam behúzva megadjam magamat neki teljesen.
- Szemétláda….- fújtatom dühösen, de már határozottan érzem a kokaint. Ez az a pillanat amiért ölni is képes lettem volna olyan 20 perccel ezelőtt.
Felpörög a pulzusom, még annál is jobban, mint amit most normális lenne éreznem ebben a szorult helyzetben. A közelsége révén elönt a forróság, ami csak tovább tetőzi a kínt.- Eresszen el… megszerzem a tartozást kérem, csak eresszen el….- váltok hirtelen taktikát, hátha azzal palástolhatom az előbbi nyelvbotlást. Nem lenne jó érzés visszakézből újra megízlelni a pofont. Főleg nem ilyen kiszolgáltatott helyzetbe.
|
- Mi a fasz…? - én is pontosan ezt fogalmazom meg magamban, csak szofisztikáltabb vagyok ennél. Nincs kedvemre egy szűzkurva, és ezt Nathan is nagyon jól tudja, hogy nem erre adtam oda neki ezt a kis ribancot, hanem hogy a poklok poklában kínlódva alázatosan pucsítson, és sírjon a párnácskájába hajnalonta...
- Alex! Ülj vissza. - higgadtan morranok fel, és csak tovább bosszant.
- Nem beszélhetnénk mégiscsak meg a dolgot? A keze… útban van… Én most kiülnék oda… jó? - beszélgetni, mi picinyem? Beszorítom az asztallap és magam közé, lehet egynémely vendég szereti hajtani a vadat, de én nem az az ember vagyok aki borongós napjaiba egy szajhával kergetőzne az irodájában.
- Ne szórakozz velem. Igazán nagylelkű vagyok veled, tehát ne feszítsd túl a húrt. - combom keményen lököm a lábaim közé, és keményen csattan a kezem az arcán, amikor elkezd kalimpálni.
- Mi a faszt csinált veled eddig Nathan? - kapom el a torkát, mikor kényesen kezd körvonalazódni, hogy a kedves kertészem trágyázza a virágszálaim, azaz inkább szarik rájuk nagy ívben.
- Kih? Nem kell ennyire felkapni a vizet... Fogalmam nincs miről beszél, és egyébként is... - igyekszik megrúgni, lemarni rólam az öltönyt, én pedig jelzés értékűen megemelem kissé.
- Tehát... Hány faszt szoptál az elmúlt egy hét alatt, ha nem túl indiszkrét a kérdés? - csikorgom fa pofával.
- Hát maga teljesen hülye! - összeszűkült szemekkel szorul meg a kezem torkán, majd szusszanva megrázom a fejem, és eleresztem a kölyköt, adva neki egy csekély lendületet, hogy az asztalon maradjon.
- Úgy tűnik, akkor engem ér a megtiszteltetés, hogy beavassalak újdonsült munkakörödbe, szerény intézményünkbe, mint hímkurva. - közlöm ünnepélyesen, és szelíd mosoly gesztusával a képébe röhögök.
- ...és úgy fest ezek szerint engem ér a megtiszteltetés, hogy...
- Maga aberrált fasz! - újabb pofon csattan, mikor megindulna szikrázó szemekkel, olyan fal adja a másikat típusból, hiába, a bőkezűségem fog egyszer sírba vinni...
- Én beszélek. - markolok bele a pólója nyakába.
- Tehát engem ér azon megtiszteltetés is, hogy felavassalak, de ezzel azt hiszem rosszabbul fogsz járni. - mosolyodok el elégedetten, és ez a gesztus legalább teljesen őszinte és szívből jövő.
|
- Hagyjatok magunkra Alvinnal... – Szól az embereinek, bennem viszont a flegma mozdulatra csak tovább hergelődik az inger. A nénikéd ragyája az Alvin!-Keressétek meg inkább a bordélyház vezetőjét és hozzátok ide nekem.
- Alex! Alex Morris...- Javítom ki ahogy szóhoz jutok, de nem igen hatom meg vele.
- Az mindegy... – válaszolja.
Összevont szemöldökkel nézek rá én meg zaklatottan vissza rá. Szerintem ha itt helyben elkezdeném Fifizni őnagyságát, neki is lenne hozzá egy két szava! Engem ne Alvinozzon le senki!
Ezt a gondolatomat azonban nem tervezem megosztani vele, főleg mert mozdulatba lendül a túl végen.
Először összerezzenek, mert azt sejtem fegyverért nyúl, de helyette elővesz a fiókjából egy sokat ígérő fiolácskát.
POR!
Nem is várat meg azonnal kiporciózza az asztalra mitől minden eddigi problémám felejtődni látszik.
- Beszélgessünk kicsit. – Tekintetét újra rám emelve dől hátra a székében nagy kényelmesen, engem viszont megbűvöl az asztalon gubbasztó drágaság.
Persze, hogy ne, amit csak akar, már amennyiben én azt ott megkapom!
- Gyere szépen ide, és talán még közös nevezőre is juthatunk. –hívogat nyájasan.
Gondolkodás nélkül indulok meg, tekintetemet továbbra is a prédára szegezve, de mikor odaérek, kénytelen vagyok leülni az asztal szélére és szemezni vele, várva a pillanatot mikor végre felkínálja nekem a szippantást.
Ő azonban meg se moccan, szót se hallat, csak nagy kényelmesen dobolászik az ujjaival.
Úgy érzem kiszolgálhatom magamat ha már egyszer ide hívott.
Felkapva egy cetlit formálom eszközzé. Már érzem a belsőmben a bizsergést és a nyugalmat amit majd a szer kivált belőlem ha végre a szervezetembe jut, de mielőtt kiélvezhetném, vagy csak megkóstolhatnám, megállít.
Hördülnék az idegtől, amiért elválaszt a szertől, ekkor átfog a csípőmre hogy a combjára húzzon. Megdöbbenek a közelségtől. Furán érzem magamat egy felnőtt férfi lábán ülve. Még a Télapó tetves ölébe sem ültem soha, nemhogy egy vadidegenébe… egy befolyásos vadidegenébe, aki csak úgy mellesleg a főnököm.
Elém tolja a papírost, végre, invitálóan, nekem meg nem kell kétszer mondani, azonnal rábukok.
-Gondoltam, hogy találunk közös hangot. – búgja, a háttérben.
Már kezdenék neki a másik csíknak mikor megint elhúzza előlem a papírt rajta a gondosan kiosztotta az adag felével. Behajolva a képbe foszt meg még a por látványától is.Jóformán az arcomba mászik úgy bámul. Értetlenül pislogok vissza rá. Ha nem is lenne eléggé zavarba ejtő rajta trónolni még ez is hogy az arcomban van az arca….
- Azt hiszem Alex, hogy sokkal többe is kiegyezhetünk, ha kamatoztatod kicsit a tudásod... És talán el tudok tekinteni a mai botlásodtól is. Sok van már a számládon.- magyarázza, az állam alá nyúlva, megbizonyosodva róla hogy nem bújok ki a szemkontaktus alól.
-Mégis, mennyi?- kérdezem óvatosan, a válasz persze többnyire kimerül az ördögi mosolyában.
-Legyen elég, hogy sok.- válaszolja végül.
Keze ebben a minutumban kerül tévütra, sőt majdnem hogy tilosban jár, a combom belső oldalán felfele.
Hirtelen pattanok fel, kirántva államat a szorításából, s hevességemben neki farolva az asztalnak. Ha az nem lenne ott, valószínű már dobnám is a hátast.
- Mi a fasz…?- csúszik ki a számon értetlen idegességgel cikáztatva szememet az arcán. Pillanatok leforgása alatt változik meg a mimikája. Látványosan lesz rideg a tekintete, válik fagyossá.
- Alex! – Szólít fel, de attól mert megtanulta a nevemet még nem nyugszom le. – Ülj vissza.
A szavaira csak hitetlenkedéssel vagyok képes válaszolni, de amint oldalaznék kifele felállva a karjával utamat állja az asztalra sújtván tenyerével. Ültében eddig észre sem vettem mekkorára megnőtte magát ez az ember. Ahogy fölém tornyosul, elkap a pánik.
-Nem beszélhetnénk mégiscsak meg a dolgot?- kérdezem kényszeredett mosollyal, de ez az ember olyan mint egy kiborg. Arcizma sem rezdül…Ellenben túl közel van.
-A keze… útban van… Én most kiülnék oda… jó?- mutatok vállam mögött át az asztal túl végén lévő székre. Nem tudom kezelni a helyzetet, mert ez nem az a fajta szituáció amihez szokva vagyok. Nem megverni, megzsarolni vagy megijeszteni akar. Egyáltalán halvány lila gőzöm sincs mit akar tőlem….
-Ne szórakozz velem. Igazán nagylelkű vagyok veled, tehát ne feszítsd túl a húrt.
Szavai fenyegetésként csapnak belém, de mikor lábát a lábaim közé csúsztatva szögez jobban az asztalhoz, hogy aztán újra a derekamat tapizhassa, megint összeránt az ideg és pánik egyvelege.. Nem akarom hogy közelebb legyen! Ne érjen hozzám!
Két kézzel lököm el magamtól, ily módon nyitva menekülő útvonalat, de az asztal sarkát éppen elérve, már a vállamon érzem a mancsát.
-A rohadt életbe, mi baja van magának?- Zihálom félig az asztalra felkent állapotban, abbahagyva a meneküléshez szükséges kapálózást, mivel érzem szemtől semmi esélyem ellene, főleg nem ebből a pozícióból. Akármeddig csapkodhatnék, akkor sem találnám meg a kibúvót. Az előző alkalmat pedig elcsesztem…
Gyors… rohadt gyors. Vagy csak engem zavar meg a drog? Nem tudom, lehet jelen állapotban a kokainnak több köze van a dolgok érzékeléséhez mint ami valójában történik…..
|
Fárasztó egy nap volt ez... Azt oroszok persze, hogy jó hírnevükhöz híven egy halom szart hoztak. Egy thai-maláj hímkurva hasznosabb lenne, mint ez az anyag, ebből a borongós kedélyállapotomból szakít ki a kopogás. Felmorranok, csak hogy a gondolatomból kiszakadjak, és szembenézhessek egy díszes kíséret keretében a múlt heti kölyökkel. Hogy is hívták... Alvin, vagy Albert...
- Uram, történt... akadt egy kis probléma…
- Probléma a nénikéd! - magasba szalad egyik szemöldököm gúnyosan, a maguk után vontatott kurva látványára.
- Nos, mi is az a kis probléma, amiért felhatalmazva éreztétek magatokat hogy ide gyertek? - duruzsolom sziklaszilárd nyugalommal, pedig rendkívüli küzdelmet folytatok arcizmaimmal a rögtönzött bolhacirkuszra.... El nem tudom képzelni, melyik ribanc tud akkora galibát okozni, amiért fel kell hurcolni az irodámba a bordély szobákból...
- Bántalmazta az egyiket, aztán szétverte a szobáját. Szökésen kaptuk. Rögtön hoztuk ide. Elnézést…. Nem. Nem akartuk megzavarni…- ahh, tiszta sor... Nathan most is biztos kiosztotta valami zöldfülűnek a munkáját, és lent enyeleg az egyik vendéggel... Na szép... Mit gondol ez magáról, hogy az összes istenverte kurvával én fogok foglalkozni?
- Ez valami félreértés… Jó, tudom tartozom, de megadom! Tényleg megadom!
- Chh…- belefojtom a szót, mind ezt mondja... Nem érdekel a nyavalygása. Szusszanva egyenesedek fel, ridegen fürkészve a díszes társulatot. Talán még kapóra is jöttek, hogy elűzzék a borús hangulatom.
- ...És mégis kinek fizeted meg? - érdeklődök színtelen hangon, és az értetlen arckifejezésre elmosolyodok - Ezek szerint nem hallottad a szomorú hírt, hogy pár nappal ez előtt tragikus öngyilkosság történt. - lágy mosolyom nem mesél a túlzott gyászról.
- Hagyjatok magunkra Alvinnal... - intek kényes fintorral. - Keressétek meg inkább a bordélyház vezetőjét és hozzátok ide nekem.
- Alex! Alex Morris...- vakkant felém a kölyök, de csak egy lesajnáló pillantásra méltatom.
- Az mindegy...
Visszatelepszek az asztalom mögé, és ráérős mozdulattal kotrok a fiókba egy apró fioláért. Nagyon is tudatába vagyok, hogy ez a ribanc mekkora drogfüggő, és hogy a kasszahiányt a saját fogyasztása inkább okozta, semmint a hozzá hasonlatos siheder kuncsaftjai.
Miután a pár gorillám elindult a fő "kertészem" keresésére, akinek a virágszálaimmal kéne foglalatoskodni a kaszinóban való arádé helyett, egészen addig láthatóan keresi a kiutat, amíg ki nem terítek egy tiszta lapra némi port, és egy névjegy kártyával el nem kezdem az apró halmot takaros két csíkba igazítani. Érted te a módját bogaram... Mosolyodok el magamban, ahogy elkezdi követni a mozdulataim.
- Beszélgessünk kicsit. - vetem fel nyájasan hátradőlve a székemben. - Gyere szépen ide, és talán még közös nevezőre is juthatunk. - paskolom meg combom. Nem vagyok olyan botor, hogy magam nyúljak a porhoz, hisz köztudottan a tubákolása merevedési problémákkal járhat egy csekély ideig és ez most nem hiányzik a borús hangulatomhoz... De hogy az alattam nyögő kurva élvez-e vagy sem, az engem nem érdekel.
Közelebb merészkedik, átható pillantással követem a mozdulatait, amíg le nem ül az asztal szélére. Na nem... Ujjaim ideges dobolására rá se hederítve kap fel egy fecnit, és kezdi el összegöngyölni gyakorlatias módon. Közelebb hajolna a rögtönzött szipkával, hogy közelebbi barátságot kössön a kóla csíkokkal az orrom előtt, de megakad a mozdulata, mikor szelíden megfogom csuklóját, és somolyogva megrázom fejem az ingerült pillantásra nyugodt hűvösséggel.
Átfogok a csípőjére, hogy combomra ültessem, és okos fiú, óvatosan, kényelmetlenül de leteszi magát, mire elé tolom a papír lapot.
- Gondoltam, hogy találunk közös hangot. - duruzsolom elégedetten. Nagyjából mint egy fuldokló a korty levegőért, csap le a mézes madzagra előttem. De nem vagyok én humanitárius szolgálat... Az első csík felszippantása után vonom arrébb előle a lapot, és félrebillentett fejjel szemezek vele.
Álla alá nyúlok, most hogy lecsutakolták, nem derogál érinteni, és nagyjából úgy mustrálom, mint bármilyen tárgyat, amit rám próbálnak sózni.
- Azt hiszem Alex, hogy sokkal többe is kiegyezhetünk, ha kamatoztatod kicsit a tudásod... És talán el tudok tekinteni a mai botlásodtól is. Sok van már a számládon. - súgom bizalmasan, és ujjaim elindulnak ágyéka felé...
|
Homályos emlékképek kavarognak a fejemben. Épp csak beszúrtam a tűt, s nem sokra rá már néhány ismeretlen gorilla igyekezett begyömöszölni engem egy sötétített ablakú autó hátsó ülésére. Pazar…
A drog éppen hogy elkezdte kifejteni hatását, jött volna a mámorító bódulat, a bizsergés és a szín kavalkád, helyette elcsattant az első pofon. Emlékszem, az egész arcom belezsibbadt a gondoskodó szeretgetésbe. Sorra jött aztán a többi is egymás után. S mikor már saját véremet öklendeztem a padlóra egy koszos ronggyal a számba másztak a hangoskodásom végett. De hát hogy ne üvöltenék, mikor épp a vesémet rúgja le az egyik kedves kolléga hátulról?!
Ezen a szórakoztató délutánon találkoztam először Vele. A főnökkel, akiről eddig csak annyit tudtam, hogy van, és jobb nem kihúzni nála a gyufát…. Nekem úgy fest, mégis sikerült. Legalábbis minden erre utalt,hiszen mégsem mindennapos dolog a padlón fetrengeni, kipeckelt szájjal, mitől a saját nyálában fuldoklik az ember, s hallgatni, a nagykutyák ugatását a feje fölött.
Kár hogy nem értettem egy szót se… ahhoz túlzottan lefoglalt az adrenalin fröccs és a sajgó vesém.
Mi is történt ezután? Azt hiszen nem sokra rá elájulhattam, mert máshol tértem magamhoz.
Jelenleg itt ülök, egy takaros kis szobába, egy szőke selyemfiúka, pedig nagy buzgalommal igyekszik levakarni rólam a koszt és a vérnyomokat.
Szisszenve jajdulok hirtelen, ahogy az a dög a vizes rongyával nyúzza tovább amúgy is sebzett bőrömet.Kezd elmúlni a szer hatása… egyre több fájdalmam bukik a felszínre.
- Jó’ vagyok má’, hagyjá’ lógva !- förmedek rá felrepedt szájjal, de ő csak morog. Még neki áll feljebb?! Őkelmének nem tetszik a sebeim nyalogatása? Mintha annyi dolga lenne… Ránézésre legnagyobb hobbiját a szemöldökének alapos kiszedése képezi. Buzi…
###############
Rendbe rak amennyire tőle telik, na meg amennyire engedem neki, aztán bezár.
BEZÁR?! Hogy az a mocskos fattya!
Támolygó léptekkel osonok az ajtóhoz megrángatni a kilincset. Valóban bezárt….
-Rohadt életbe!- káromkodom el magamat, visszavonulót fújva az ágyba.
Talán holnapra minden jobb lesz… talán holnap már hazamehetek, amennyiben megígérem hogy rendezem a tartozásomat. Talán...
#############
-Ébresztő! Be kell venned ezeket! Gyerünk, ülj szépen fel…- kelteget egy jéghideg kéz.
Félrecsapom, de csak nem adja fel míg ültembe nem rángat. Pedig majd szét hasad a fejem.
-Mi az?- kérdezem halkan. Úgy érzem bedagadt a fél arcom. Nyelni is nehéz. Mit akar tőlem ez a kikent bohóc?
-Vedd már be !- tuszkolja a számba a pirulát.- Mi a fenének vertek így össze? Nem vagyok orvos az istenért!– a kérdés amolyan költői mert már fordul is el, hogy megint megszadizhasson a ronggyal.
Így megy ez, jó egy hétig. Ő minden nap kétszer jön, lecsutakol, bekeni a sebeimet, bead valami gyógyszert amitől kifekszem, hoz enni, morog aztán kimegy. A tízedik napon viszont már kezdem unni a dolgot. A felületi problémáim a minimálisra csökkentek, és az erőm is visszatérőben van. Viszont az elvonási tüneteim már olyan szintre lépnek, amit nem bírok alvással elnyomni. S mivel jól vagyok , a bezárt szoba egyre szűkösebb érzetet kelt. Tikkel a szemem, az ízületeim szét akarnak robbanni úgy fájnak. Ki akarok innen jutni… Persze nem lehet, a kis buzi nem enged ki…
-Engedj ki…. El kell mennem, mert megbolondulok!- morgom komolyan, felöltözve az általa hozott tiszta ruhákba. Émelyítő milyen erős öblítő illatuk van. Mintha valami unikornis seggébe dörgölte volna a cuccokat… mézes- virágos, durván bódító. Nem vagyok én ehhez szokva.
- Hol vannak a cuccaim?
-Már mondtam, nem mehetsz el! Tedd le magad, elég jól vagy ahhoz hogy végre bevezesselek a szabályokba.
-Told fel magadnak a szabályaidat! El akarok menni!- vicsorgom a mellette heverő dobozra pillantva ami csak most tűnt fel, a matatása révén. Sosem hozott eddig ide be semmiféle dobozt.Nem igazán érdekel… Nem érdekel semmi más csak az hogy a fejemben tomboló vészt csillapítsam egy kis anyaggal. Szomorú tény még ráadásként, nem tudom igazán hol a tökömben vagyok….
-Attól hogy kiabálsz még nem változtathatsz semmin sem!-szól rám komolyan.
-Szükségem van rá! Kell nekem érted?!- dühöngöm tehetetlenül, az meg csak pislog rám nagy bambán.
-Nem.- feleli kis hezitálással.
-Nem e?!- kérdezek vissza s grabancon ragadva rázom össze a nyomorultat, hátha a szépen fésült fejecskéjében, ezzel a módszerrel majd összeállnak a dolgok.Sajnos viszont nem ilyen könnyen megoldható a probléma.Siktva kapálózik a szerencsétlenje, ahogy pedig elengedem, rohan is kifele a szobából.
-Na végre!- örülök meg a nyitott ajtónak, s vele együtt az alkalomnak, viszont kilépvén két gorilla utamat állja.
Megtorpanva bámulok rájuk, ők viszont cseppet sem tűnnek meglepettnek, sőt, egy ívesre sikeredett pofon keretében már penderítenek is vissza a szobámba.
A lendülettől hanyatt esem, és ott is maradok, nehogy többet kapjak. Csak mikor kattan a zár, akkor mozdulok meg, felmérni a károkat. Arcomat dörgölve tornászom magam ülésbe szentségelés közepette. Nem értem mit akarnak tőlem… Miért jó nekik hogy bezárnak ebbe a retek szobába?!
##########
Örömöm fokozódni látszik mikor kinyitván a dobozt, mit nálam felejtettek, olyan gyönyörűségekkel találom szembe magamat mint bilincs, vibrátor, síkosító, lovaglópálca, és meleg pornó. MELEGPORNÓ?!- Ezen a ponton kell leülnöm újra mert annyira lüktet a koponyám hogy már nem bírom ép ésszel kezelni a dolgokat…
Az ízületeimbe újra belenyilall a fájdalom, mozdulni viszont nem tudok, helyette a tapétát bámulom réveteg szemekkel. Pornó.Nem értem...
Kattog az agyam. Az elvonási tüneteket egyre durvábban érzékelem.Hol lehet a drog? Miért kaptam pornót?
########
Az a tabletta amit a kis köcsög minden nap bevetetett velem, kiütött aznapra, így nem szenvedtem annyira mint most... Idegből kezd el rángatózni a lábam,de egyre csak a falra gubbasztok, mígnem elpattan az a bizonyos húr. Az értetlen düh, a bezártság és a drog hiánya egyszerre csapódik ki rajtam, mit a szobában elhelyezett bútorok és berendezési tárgyak szenvedik meg.
Üvöltve borítom fel még az ágyat is. Épp a matracot cincálom apró pici darabokra, a kettétört függönykarnis hegyes végével, mikor a gorillák visszatérnek hozzám.
-El a közelemből!- hadakozok a karnisdarabbal hadonászva, egészen az elkobzása pillanatáig. Onnantól már csak a menekülési ösztön dirigál.
A folyosón érnek utol és tepernek le.Nyüszítve rugdalózom és morgok mint valami állat, persze hasztalan. A dühöm még akkor sem csillapodik mikor maguk közé fogva cincálnak keresztül egy ismeretlen folyosón egészen egy nagy, keményfa ajtóig.
Nagyot fujtatok mérgemben, az egyik majomember meg bekopog. Nem hiszem hogy tudni akarom mi van odabenn...
########
-Igen?- érkezik bentről a kérdés.
Az engem szorongató számára ez a bebocsájtás jeleként lett értelmezve, mert már nyitja is az ajtót.
- Uram, történt... akadt egy kis probléma…- kezd bele.
- Probléma a nénikéd!- vicsorgom, s hiába kepesztek ellen, csak behúznak magukkal a hatalmas szobába.
Íróasztal az ajtóval szemben, minden cucc drágának sejtetik és számomra nagyon idegen és magasztos formában létezik. Mint egy elegáns kivégzőszoba, öltönyösöknek....Csak itt nincsenek knzóeszközök.
Nagyot nyelve vezetem tekintetemet az íróasztal mögött ücsörgő férfira. Életemben nem láttam, mégis ismerős, tehát lehet mégis láttam....Olyan érzésem van mikor a szemébe nézek, mintha egy tigrissel szemeznék.
Gyorsan végigmér mielőtt megállapodna a gorilláin a figyelme.
- Nos, mi is az a kis probléma, amiért felhatalmazva éreztétek magatokat hogy ide gyertek?- kérdezi nyugodt stílusba. Ekkor esik le, ezt a hangot már hallottam. A főnök!
- Bántalmazta az egyiket, aztán szétverte a szobáját. Szökésen kaptuk…- itt elbizonytalanodik a dagadtabb pacák és lesütve a szemeit folytatja.- rögtön hoztuk ide. Elnézést…. Nem..Nem akartuk megzavarni…- Mikor már hebegni kezd kihasználom az alkalmat hogy kitépjem magamat a kezükből. Nincs konkrét tervem, csak sodródom az árral. Ha sikerül kidumálom magamat, akkor reménykedem benne,el fog engedni.
-Ez valami félreértés… Jó, tudom tartozom, de megadom!Tényleg megadom! – kezdek bele de erre a kezét felemelve int csöndre.
- Chh…- ciccen rám. Érzem a zsigereimben hogy ez semmi jót nem ígér, viszont nehéz úgy gondolkodni hogy agresszív csimpánzhad bulizik a koponyádban.. Megpusztulok egy kis porért…..Még ebben a szorult helyzetben is csak azon kattog az agyam, hogyan juthatnék végre az utcára hogy szerezzek magamnak. Még félni is elfelejtek. Pedig jobban végigmérve az asztal mögött pöffeszkedő sárkányt, elfojtva legbelül nagyon is jól tudom, hogy most imádkoznom kéne nehogy kiloccsantsák a koponyámat, semmint azon bulizni, hogyan enyhíthetném „ szomjúságomat „…
|
Ujjaim elkezdenek dobolni az asztalon a hebegést hallva. Résnyire szűkült szemekkel mustrálom a tökig kinyalt pénzbehatót, és érdektelen fordítom inkább figyelmem a borostyán színben csillogó whisky maradékára a poharamban.
- Tehát... El van maradva egy csekély összeggel. - sóhajtok szórakozott teátrálissággal. - ...És pontosan mekkora ez a csekély összeg? - érdeklődöm selymes hangon
- Há... rom.
- Három gramm?
- Ki... Kiló... - csikorogva csattan a pohár alja az íróasztalomon. Kelletlen veszem tudomásul, hogy ez nem csak a piti dealer sara. Itt egészen más kényes dolog húzódhat a háttérbe, mégpedig az, hogy ekkora balfaszokat alkalmazok, akik akkor veszik elő az egyik elosztómat, ha az már égbekiáltó hiányt produkál a kasszába... Márpedig nem a milliós tételeknél illik elkapni egy ilyen svindlert.
Lassan egyenesedek fel, rezzenéstelen arccal. Ma még meg kell fogalmaznom a fizetett rendőrségi helyszínelőknek egy nyilatkozatot, hogy milyen rettenetes, hogy az egyik biztonsági emberem felkötötte magát az otthonában... Mivel ez roppant kényes számomra, kezeljék diszkréten az ügyet, hogy véletlenül se kerüljön a makulátlan kaszinóm szóba egy mentálisan labilis elmeháborodott öngyilkosságával...
- Rettenetes mik vannak a mai világba... Nehéz megbízható munkatársakat találni, nem igaz? - sóhajtok lágy mosollyal a személyi titkáromnak, aki egyetértő bólintással jelzi, hogy ez a barom nem teszi ki élve a lábát innen... Nem engedhetem meg magamnak az ilyen link alakokat. Ez nem is a pénzről szól, hanem a bizalomról... De valakinek akkor is pótolnia kell a hiányt, így még van vele egy kis dolgom.
- ...És nem elég, hogy tartozik a fickó, még ide is hoztátok, ahelyett, hogy bevasaltátok volna rajta az összeget? - magamhoz veszem a poharam, és ragadozó mosolyom láttán mintha emberünk is rájönne, hogy a munkatárs alatt nem a piti elosztóra utaltam, hanem bizony ő fogja most megütni a bokáját. Szórakozottan leporolok öltönyöm mandzsettájáról egy képzeletbeli szöszt.
- Akkor had lássuk ezt a zöldfülűt, aki képes a türelmemmel játszadozni...
Az alaksor karbantartó termeinek egyikébe végzem, tekintetem próbálja megszokni a vibráló neonfényt, a dohos pinceszagot. Egy perccel sincs kedvem több időt itt tölteni, mint szükséges.
Rezzenéstelen figyelem, hogy immár a saját embereim oldozzák el a kölyköt, és recsegve adja meg magát a megcibált ruhák maradványa parancsomra, miközben leszorítják előttem a ruganyos testet.
Szusszanva mustrálom végig a kölyköt, töprengve kocogtatom a pohár peremét. Ha eltekintek attól hogy azaz isten barma pénzbehajtás helyett utólag agyon verte, ezzel is tovább károsítva engem, még használható egzotikus matériának is tekinthetem. Kellemes összhangban összefirkált finom bőr, ideális alkat, jó arányok...
- Nos... Alex. Abban azt hiszem egyet érthetünk, hogy mindketten több hasznot látunk benned egy darabban törlesztve, mint szervenként... Igazam van? - kuncogok fel szórakozottan, elvégre a kérdés inkább költői, semmint tényleges egy kipeckelt szájú kölyökhöz, aki a bizonyítékok szerint amúgy is túl felelőtlen dönteni a saját életéről.
- ...Vagyok olyan nagy vonalú, és bő kezű... Hogy dacára annak, hogy megloptál, nem torlom meg... Pusztán... Elvárom a törlesztést, ami azt hiszem, érthető. - méltatlanul nyög valami a szájába tuszkolt koszos rongyba. Immáron kiürült poharam peremével emelem meg állát, hogy jobban szemügyre vehessem az arcát. Fiatal, finom metszésű, karakteres... Lesz olyan vendég, akinek abszolút a zsánere lesz, ebben biztos vagyok.
- Vigyétek fel Nathanhoz, tegye rendbe, tanítsa be, és állítsa munkába. - indulok kifele sorolva az asszisztensemnek - Amúgy is panaszt tett, hogy a legutóbbi árverésen megcsappant a "bentlakó" alkalmazottak száma... És nézzetek utána kinek hiányozna, ha kell... Simítsátok el az ügyet.
|
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés