Kaiji

A fájdalmat talpaimba, hogy ne szeressek járni,

aludjak!

16. Valahol Japánban. Ember. Kép 4chan.

1982. december 3. Elhelyezkedési ideje 1998.  Nem számított elfogadottnak a melegség, és az ő munkája még megvetettebbnek számított.  A társadalomnak csak bizonyos tagjai keresték fel, vagy szedték fel az utcán, és általában csak egyszeri alkalomra. Akinél él, úgy mutatja be a kuncsaftkörnek, hogy nappal meghívja az éttermében ahol a fiú felszolgáló. Népszerű, mert feltűnően van összerakva. Különleges kék szemei vannak, amik magukba gyűjtenek mindent a világból, vagy a saját lelkéből, mandula vágásúak és génhibás. Függönyszerű haja tökéletesen kiemeli fehér arcát, a sötétfeketeségben szinte márvány fehérként pompázik. Haja körülöleli fejét, vállvonalait kóstolgatja. Ízletes vörös ajkak, apró orr, és finom, kerek arcvonal. Alakja lányos, vékony, szálkás izmú. Hosszú karok, vékony ujjak, két centis körmök. Viselete nőies, finom anyagok, kényelmes ruhák, szoknyák, de sajnos gyakran megtiltja neki a Gazdája, hogy így öltözködjön.  Kíváncsiskodó, érdeklődő, de mint csak külső szemlélő. Véleményét érvényben tartja, szereti kihangsúlyozni dominanciáját, és akaratát; társaságkedvelő, nagyon deviáns jellem, ugyanakkor csöndes, visszahúzódó, és ez a kettő érdekesen üti egymást. Ragaszkodón, szívből szeret, Nehéz eltántorítani az akaratától. Nehéz betörni, dacos természete gyakran az őrületbe kergeti a közvetlen környezetét, ugyanakkor fél az érzéketlen, nyugodt emberektől, a csöndes alkatok, akik nem kiismerhetőek azonnal, akik az ő számára titokzatosak. Az ilyenek könnyedén tudják az irányításuk alá vonni. A leghűségesebb szolgát lehet faragni belőle. Gyakran kétszínű, sosem tudhatod, mit gondol igazából. Imádja hangját hallatni, leginkább éneklés formájában, lelkéből furcsa dalszövegeket facsar, beszéde hozzáidomult ehhez, így kicsit dallamosabb, csengőbb, mégis fagyos, mint a szemei. Nem szereti a viharokat, de csak este, mert a hírtelen felvillanó fények és hangok a klausztrofóbia érzetét erősítik fel. Szorongása a dolgoktól mélyről gyökeredző, gyerekes dolgai vannak. Nem szeret másoktól adományt elfogadni, nem bízik az idegen ételekben. Manipulatív, ha úgy akarja, de általában szereti az embereket. Rettenetesen kiborul a hírtelen változásoktól, ha valaki rá akarja kényszeríteni az akaratát. A figyelem hiánya azonban éppúgy zavarja, mint a túlzott gondoskodás, vagy a túlzott zsarnokoskodás. Szereti a nyugalmat, hallgatni az embereket, ő maga nem nagyon szeret beszélgetni. Inkább figyel, ismerkedik. Érzéseit elrejti, nehezen engedi közel magához bárkit, bármennyire jót tettek neki. Azonban, talán a saját lelki fogyatékossága miatt, rendkívül jól alkalmazkodik a környezetéhez, és rendkívül érzékennyé vált az ingerekre. Hátránya, hogy a hatalmas tömegekben kényelmetlenül, és fulladóan viselkedik. Könnyen tanul, olyan dolgok ismeretének a hiányában szenved, ami másoknak magukkal értetődők, (ebből fakad, hogy nem szeret beszélgetni, magáról beszélni), például, az olvasási tudatlanság. Környezetét elfogadja, nem akarja az embereket megváltoztatni és nem is ítéli el őket, akármilyen rosszat tettek ellene. Tisztában van a sajátságos jelleme, és kinézete miatti különlegességével. 

Születése óta egy elzárt viszonyban élt a világtól. Anyja recesszív vérzékeny. A saját családja ennek okán, nem igazán tartotta többre, (sőt betegnek tartották, rendellenesnek) mint egy éhes szájat. Nem kezelték egyenrangúnak, minden szeretetnyújtás, egy kötelesség volt.  A környezetében csak egyetlen fiú volt aki közeledni próbált felé. Látszólagosan elfogadta, hogy kis korában is érdekelték a női dolgok. Lányoknak való uniformisban járt iskolában. Aztán tizenévesen eladták egy shanghai klubnak, ahol piával csökkentették a gátlásait. Egész sokáig élt ott, jobbára megszokta, hogy a testén kívül semmije nincs. Bár megtanították kommunikálni, és mindig tartotta magát, embernek, hiszen nem rendelkezett önbecsüléssel számukra, mégis úgy érezte a lelkével nem foglalkoznak. Még a nevét sem kérdezték. Tizenöt éves korában úgy látszott javul a helyzete, amikor egy disszidáló férfi megszöktette Kaiji pénzével. Mert volt neki. Nem is kevés. Visszakerült a szülőhazájába, jelenleg is a férfi tulajdonában dolgozik. Ő hamar ráébresztette Kaijit, hogy semmit sem ér az élete, csak azért van, hogy neki jót tegyen. Mondván, hogy Kaiji lehetetlen viselkedése tette anyagilag tönkre, iszákos, szerencsejátékos életvitelét a fiú keresetéből tartja fent, voltaképp nem is ért véget a munkája, és bárminemű törődést a kuncsaftoktól kapott. Teljesen elzárkózott, szétszórttá vált, és ha valaha is volt benne erőszak, majdnem teljesen kiveszett belőle.  A szeretet hiány, a fiatal korban bekövetkezett trauma folytán nem tudott teljesen felnőni. A szeretetet, az érintést nem érti, a bezártsággal szembeni iszonya már nem csak betegségként nyilvánult meg, hanem lelki torzulásként is. Hiába tanították meg fiatal korában, hogyan kell társalgással, és szórakoztatással a vendégei kegyében járni, képtelen megnyílni, fáradtan kellemetlen társaság. Ezért végül csak egy egyszerű kurva maradt, akit arctalanul visznek ágyba. Kaiji megszokta ezt a munkát és már nem is ellenkezik ellene, a szexualitás nála annyit jelent, hogy szétteszi a lábait. Az élete során rájött, hogy a zene számára az egyetlen, ami kicsit meg tudja nyugtatni. Évek óta gyakorolja magának az éneklést, és rengeteg zenei műfajt ismer. Kaijinak erősen kialakultak a vonásai addigra már megtudta mi is ő. Rájött, hogy a rajzolás megnyugtatja, ha egyedül érzi magát, bár egyáltalán nincs hozzá tehetsége. Szeret érdekes dolgokat összeszedni az utcán, és egy dobozban tartja őket eldugva. Transzvesztita, bár férfinak érzi magát, és férfiként is viselkedik, de a női ruhákat részesíti előnyben, azokban érzi magát boldognak. Úgy véli azokban sokkal szabadabb, nem érzi magát olyan fojtottan, ugyan akkor magukat a nőket nem kedveli egyáltalán.