Usagi Damien Yukii-kun

 Gombszemek, tűk szúrta át szivárványhártya.

 28, Tokyo/Japán, Ember, Yuki


 1977 augusztus 23, tipikus oroszlán jegyekkel megáldott személy. Elhelyezkedési ideje 2008, de ő még le van ragadva a kilencvenes éveknél. Nagyon nyomasztóan gonosz szemei vannak, gyönyörű borostyán sárgában, szétkarcolt kövek, ívelt szemöldök, és összevissza elválasztott búza szőke hajszálak jellemzik, haja olyan nyak alá érő, később fülig felnyírva egy gilette pengével. Kerek, ázsiai arcú, de nyugati kultúra védjegyét viselő, erotikus, erős, érzéki ajkú, pisze orrú fazon. Testalkata zömöken hosszú, vagy nyúlánkon tömzsi, izmos, és tagolt. Edzettsége nem kimagasló, de rendszeres erősítő dobálásokkal karbantartja a testét. Hangszálait pedig folytonos visítozással.
Lúdtalpas.
Ő egy igazi búvalbaszott köcsög, aki überkancsónak adja ki magát. Olyan szinten rühelli az életét, hogy semmi jó pofát nem lát benne, és ezt az életérzést próbálja a környezetére is átvetíteni, általában minden vitából győztesen kerül ki, mert egyszerűen olyan lehengerlően tapló, hogy mire kitalálod mivel vágj vissza neki, ő már ki is vágott az első közeli nyílászárón át a légteréből. Valami művészi módon antiszociális, és olyan vehemensen éli meg, ha két percnél tovább kell alkalmazkodnia, hogy inkább mindenki hozzá igazodik, csak, hogy kussoljon már. Igazi díva, páva, szépségkirálynő, aki elhagyta a győzelmi koronát, celeb, röghöz kötött falusi paraszt. Hogy miért tűri meg mégis a környezete? Ki mondta, hogy megtűrik? Nincsenek távoli, csupán nagyon közeli ismerősei, akik tudják mi volt, és mivé lett, hogy a dühös sértettsége csupán egy mélyről gyökerező gyermeki csalódottság, hogy igazából rettenetesen szenved, és képtelen tenni a saját nyomora ellen, mert egyszerűen már csak úgy képes a figyelmet egy kicsit is magára irányítani, ha elpusztít mindenkit maga körül. Tulajdonképpen magányos, és azt akarja, hogy valaki így szeresse meg, ahogy, és ne pedig az igazi oldalát, ami már csupán egy haldokló gondolat a saját szellemi szabadságáról, mert igazából ő kurvára nem akart énekelni. A rajongóival kegyetlenül bánik. A barátaival kegyetlenül bánik. Önmagával kegyetlenül bánik. Egyetlen ember van, akit megtűr maga mellett, ez pedig mostohahúga, őt is csak azért, mert add neki finom nyalókákat. Elmondása alapján. Pozitívuma szellemisége, bántó, de mégis csak fájóan humoros humora, éles esze, találékony meglátásai, furcsa életfelfogása, és azaz igazi oldala az, amit mindenki annyira meg akar magának szerezni. Nem szexel, ha lefekszik egy nővel, nem meríti ki a szexualitás fogalmát. Erős aktív fél lenne való mellé, aki képes kitaposni belőle a rohamait ha kell, mégis magához tudja láncolni, ugyan is, ha valaki túl közel kerül hozzá, iszonyatosan megrémül, és elkaparja maga mellől. Képes élete végéig tartó lelki sebeket is okozni, ha a delikvens kapó rá. Embernek álcázza magát, de ő teljesen eltúlzott és elnagyolt személyisége önmagának. Egy marha kicsi kisvárosban született Japán erdősebb, hegyesebb területein, nem árulja el soha, honnét származik, hogy ezzel megkímélje egyetlen nyugalmát az őt körülvevő rémségektől. Félvér, ez születése óta ki van találva, családja egyetlen igazi ékköve Milli Blue művésznéven futó anyja, akitől később a majd összes jellemet sikeresen örökölte, családja legnagyobb örömére, volt az egyetlen valamire való példaképp. Élettörténete abszolút jellemzője, a strucc elv, a fejek a homokba dugva. Olyannyira Yuki fejét is a homokba kényszerítették, hogy akárhányszor bántották származása miatt (és itt keményen, fizikai bántalmazásról van szó), mindig nyelt. Elképzelhetetlen sok feszültség keletkezhetett ezekből későbbre. Egyetlen pont az életében anyja, aki amerikai vérmérsékletével (és származásával) kegyetlenül lázadt, aztán kivetette saját magát is a társadalmi elvárásokból. Fiatal kora hullámvölgyeire nyomott billogot az a nő, akinek farka volt, és megerőszakolta kilencedik évében, így az első bizalomépítési próbálkozásai kudarcba fulladtak. Ő védekezett, egy szétlőtt nemiszerv árulkodik a nyomairól, és a különös kérdések, miért tart egy transzvesztita fegyvert a lakásában? Meggyűlölte a férfiakat, de ez inkább már hisztérikus rettegés, fél az aktustól, jobbára alul, és felül is képtelenné vált az önkifejezésre. Aztán csak tágult a szakadék a lábai alatt, egyetlen barátot szerzett, tizenhét éves korában, egy Kaiji nevű kisfiút, akinek undorítóan zűrös családi élete bosszantotta, agresszivitása lassan tettlegességig fajult. Kiskorától fogva abban kellett élni, hogy szimpatikus a teste a nagybátyjának, vagy hogy harmadikban heccből felakasztják, ki esett ezután az iskolából, és ebben az időszakban vesztette el a barátját is, Yuki úgy döntött, hogy nem kér többet az emberekből. Minden szánalmas megnyilvánulását, attól fogva, hogy kilencévesen megrontották, tinédzserkori depressziónak gondolták, és ez alatt járatta a rokon, aki meg akarta érinteni, HÍV kezelésekre is. A korában, amiben élt, senki nem tudott magyarázatot adni olyan mód a betegségre, vagy a tettlegességre, a traumákra, a lelki sebekre, hogy az kielégítő legyen. Kihasználták, alkut csikartak ki belőle a hallgatásért, mert ő nem akarta a családját belekeverni a betegség gyötrelmeibe, és végignézte a saját megromlását is. Érettségi nélkül nem volt sok választása, mint engedik tovább, hogy kihasználják az egyetlen tehetségre utaló jeleket is, habár voltak próbálkozásai egy vele egykorú fiúval, felkarolták az akkori hülyülésből összekovácsolt ki bandát, amit ők ketten vittek, és nem tett jót Yukinak, ez a fajta változása az életben. Képtelen lett elfogadni bármit, amit az élet ajánlott neki, és a bandáját, amit egy film után Wazabinak keresztelt (Wasabi, mart mint a mustár). Szétzihálta, hogy aztán erőszakkal összetartsa, de azt már maga sem tudja, miért. Kellemetlenül sokat páváskodik benne, imád írni, imádja a dalszövegeket, amit a saját gusztustalanságának leveként facsar ki, és neki ennyi elég is lenne. Mindent a kukába hajít, a lemezeik a konténerből valóak. A következő évek nem szóltak másról, mint haldoklásról, és pusztulásról, értékvesztésről, és depresszióról, félelemtől, rémálmoktól, és hívtől való csendes rettegésről, végül megkapaszkodott egy légüres lufiban, és arra használja a betegségét, hogy kemény drogokhoz jusson gyógyszereken át, a nőket elkezdte arra használni, hogy testileg álljon bosszút azon, aki szétcseszte az életét, de nem erőszakkal éli ki, inkább állatiassággal.
Érdekességek: Szereti az édes dolgokat, főleg a csokit. Verekedés szívesen ki provokál, mert ő mindenki felett akar állni. sokat hisztizik, és sír aztán, egyedül, mesteri fokon műveli. Alkoholizál, irritálja a dugás, gyógyszerfüggő. Imádja a giccset, és van egy piros keretes szemüvege is, valamint összevissza tetováltatja magát. Egy "sensei" felirat a hátán, (Hiraganákkal, jelentése: "zsarnok", de ez utal a megrontójára is). Karjaira hangyák kerültek, a populáció már tizenöt egyeddel büszkélkedhet, mellkasára amőbatáblát húzott. Mellesleg öt testvérrel büszkélkedhet, három idősebb fiúval, egy nővérrel, és egy mostohahúggal. A Damien nevet amerikai származású anyja adta, középső névként, hogy a saját hazájához is köze legyen a gyereknek, amúgy a Damien, mint név szerepel az SP egyik epizódjában, a Sátán fiát hívták így, illetve az Ómen című film főszereplőjének a neve is Damien. A Yukii mint Yukii-kun pedig lealacsonyító becézés volt, ami végigkísérte a kiskorát, Yuki látványosan, és agresszívan kerüli ezt a megszólítást a maga irányában. Ő önmagát Yukinak hívatja, eredeti nevét nem árulja el.